Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

Raguza nagy örömmel fogadta az új állapot hírét s midőn 1358. jun. 3. az eskü átvételére kiküldött Péter boszniai püspök jul. közepén a városba érkezett, lelkesülten fogadták. Jul. 18-án a tanács 125 tag jelenlétében letette az esküt s 200 arany ajándékot adatott a király követének.

1) Yelenczének megköszönték eddigi jó akaratát az utolsó velenczei contetMarco Soranzot udvariasan elbúcsúztatták s akár csak egy függetlenné lett, saját czége alatt működni kezdő üzlet, kérték és kedvező privilégiumok alapján meg is nyerték az anyaüzlet pártfogását.

2) 1360-banjan. 3-án a király szabad comes-választási jogot engedélyez nekik, teljesen tetszésökre bízván ez actust »exceptis Yenetis et ipsis adhaerentibus et emulis nostris* (11.) IY. Raguza s Magyarország ezen kiváltság levelen alapúió viszonya két korszakra oszlik. Az első korszakban Ragusa tántoríthatatlanúl ragaszkodik a magyar királyhoz, minden aktióját a magyar politikai érdek tekintetbe vételével intézi, annak támogatásától remél segítséget szomszédai ellen, balsorsában pedig híven kitart mellette. Nagy-Lajos, Mária s még Zsigmond is egyetlen főpatronusai a köztársaságnak. Azonban már a XV. század második évtizedében az éleslátású ragusai tanács, melynek tagjai a távol keletig kereskedő üzérek, megérezte a török szultán növekedő hatalmát, mely Szerbiát már leverte. A raguzaiak. firenzeiek, velenczeiek, genuaiak, pisaiak ') Monum Rag. Tom. II. 229/30. 1. és Resti Makusevnél. 2)N. de Ragnina i. m. 231. 1. — Engel i. m. 135. és 303. 1. ; 1358. jan. 2-án a velenczeiek kimondják, liogy »omnes Ragusei nati in Ragu^io et ex eis nascituri de cetero sint cives nostri Veneciarum«.