Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

valóságos »tengeri tőzsde c-t képviselnek, a törökök minden készületéről első kézből kapják a hírt, ők értesítik, a mennyire épen érdekökben áll, a continentalis hatalmakat.» A kereszténység védelme < busásan jövedelmező jelszóvá vált ez élelmes kalmárok szájában, »aurum omnes victa iam pietate colunt.« Meg kell adni Raguzának — s ez kitűnik Oklevéltárunkból s levéltára egyéb irataiból is — hogy addig, mig a török hatalom túlsúlyra nem vergődött, mig a konstantinápolyi szultán Budáig nem hatolt, híven kitartottak a magyar király mellett. A köztársaság nem is cselekedhetett máskép. Gyarmatai nincsenek, területe kicsiny, melyet ha elveszt, mindene elvész. Midőn a védelmező Magyarország elhanyatlik, természeti fekvése megkö veteli, hogy azt a hatalmat nyerje részére, mely helyébe lépett. Ez a török volt, ki azonfelül a köztársaság félelmes versenytársának: Velenczének ellensége. A ki e Diplomatariumot a velenczei és török történelemmel is kapcsolatban tanúlmányozza, igazat fog adni Raguzának. Egészséges érdekpolitikát folytatott,

1) azt a hasznot, melyet a magyar védnökségből húzhatott, teljes mértékben igénybe vette, meg is szolgált érette addig, a mig a védnökség tartott, ugyanígy viselkedett a törökkel szemben is. Már a harmadik átalakulásnál elvesztette függetlenségét, mert az újra szerephez jutott Habsburg-monarchia bekebelezte a kis várost. ') Engel, Raguza történetirója, bizonyos keserűséggel említi, bogy a köztársaság látván a romokat, kereskedők módjára viselkedett s 1529. bérbe vette a budai vámot, megerősíttetvén a szultánnal Magyarországra vonatkozó szabadalmait.