Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

érzett. Testvérétől, Róberttől 1317-ben a salernoi herczegséget s az Adriára néző monte Garganot kérte, valószínűleg azon okbúl, hogy Dalmácziát védelmezhesse s Yelenczét féken tartsa.

1) Ismeretes, hogy e birtokoknak csak a czímét viselte. Velencze erősen ült Dalmácziában. Majdnem félszázad telt el, míg Dalmácziaügyei végre megoldattak. A terra firma urai, a kis olygarchák, kiknek erőszakossága miatt a városok Velencze kezére kerültek, végre meghódoltak. Raguza, mely a szárazföldön mindinkább terjeszkedett, kereskedelmét Szerbia, Rascia, Bosznia s Bulgária felé irányította s földrajzi fekvésénél fogva az akkori » dunai fejedelemségek«tengeri kikötőjévé vált.

2) Hiába fondorkodott Velencze, az erőszakos rendszabályok semmit sem ártottak, mert a város ügyes diplomácziával Velenczét is rákényszeritette, hogy a szerb, rasciai, zetai, bosnyák s egyéb uralkodókkal, bánokkal, deszpotokkal és contekkal kötött szövetségeket, s kereskedelmi szerződéseket elismerje.

3) Már ez a nemzetközi elismertetés, mely Raguzát mindinkább emancipálta s kereskedőinek utat nyitott a DunaSzáva vonaláig, önkénytelenül is közelebb hozta a magyar királyhoz, kivel azután olasz ügyei révén még inkább dolga volt. ') Szalay L. Magyarorsz. tört. II. kötet 154. «) A keleti kereskedelmi irányra nézve 1. G. L. F. Tafel und G. M. Thomas : Griechische Original-Urkunden zur Gesch. des Freistaates Ragusa. Bécsi Akad. Sitz. B. VI. 507. 8) Engel: Gesch. des Freystaates Ragusa 127 s kk. 1.— Miklosich Monumenta Serbica.— Monumenta spectantia Slav. meridionalium. Zagabriae. Listine o odnosajich izmedju juánoga slavenstva i mletaőke republike. I.—III. kötet és Monum. Ragusina Zag. Tom. I. és II.