Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

vonatkozó oklevelekből még is csak az tűnik ki, liogy az ezen szent iránt való tisztelet bizony csak a XIII. század vége felé gyökerezett meg. S ha ekkép a független patriciátus eszméje látható kifejezést is nyert, a város históriája a következő századok folyamában kimondhatatlan nyomoruságokon ment át; miről a ragusai történet-irodalom tesz tanúbizonyságot. Raguzának legrégibb krónikása Melezio,

1) a ki megénekelvén a város egyházi dicsőségét, egyúttal némi világot vet a vidék politikai helyzetére is. Dolci megemlítvén Meleziot, úgy ir róla, mint rosz poétáról, de jó krónikásról: »Malum quidempoetarn. sed bonum chronographum.« Kétségtelen, hogy a krónika ilyen alakban nagyon fogyatékos és sok helyen meg van csonkítva, a mi a megértést rendkívül megnehezíti. Nagy hátránya az is, hogy alapjában nem írt egyebet — a polgári történetet illetőleg — minthogy Diocletest

2) szőtte versekbe. Korára nézve úgy látszik, hogy a velenczei uralom idejében irt s ez az oka annak, hogy munkája nem megbízható, minthogy ebből a korból nem maradtak írott emlékek. A mi Raguza első krónikásait illeti, azokról Nodilo tanár alaposan értekezett már, azért az érdeklődők figyelmébe ajánljuk tanúlmányát.

3) Elég annyit constatálnunk, hogy a ragusai történetírás, épp úgy mint Velenczében, a patríciusok kedvtelése ') Meletii Verstis. Matas a. k. Fol. L. Bíbliotheca storica della Dalmazia. 2) V. ö. Coleti : Ecclesia Ragusina (VI. llly. sacr.) és Valentinelli : Bibliográfia della Dalmazia. 8) Monumenta XIV. (Acta Acad. Zagrab.) és Rad. LXV. kiadja a zágrábi akadémia, továbbá Engel: Geschichte des Freystaates Ragusa. Bécs, 1807. 1 — 36.