Gelcich József–Thallóczy Lajos: Raguza és Magyarország összeköttetéseinek oklevéltára. (Budapest, 1887.)

melyet a régi epitaurusbeliek, midőn ide költözének, mint valódi és jogos birtokosok, művelés alá vettek, felosztván azt arányos részekre, s nem feledkezvén meg a püspök javadalmazásáról sem. A termés vajmi silány lehetett, s még a Bella Vista és a San Giacomo közt fekvő földekkel együtt sem elégíthette ki a folytonosan növekvő népesség szükségleteit. A ragusaiak ezen első területi terjeszkedése oly szempontból Ítélendő meg, hogy az az előbbkelók magánjellegű actiója vala, kik a szerb egyházzal szemben a latin ritust vévén fel, minden későbbi szerzeményt olybá szerettek feltüntetni, mint egyúttal vallásuknak is hódítását. Minthogy Róma vallása, de még inkább Róma szava a municipális függetlenségre vala őket vezetendő, melyet a testvér-városok már élveztek, legelőbb a velenczei uralmat kellett lerázniok, mely szándékosan keverte őket vallási viszályba, hogy elvonja figyelmüket a köröskörűi Velencze ellen nyilatkozó forrongástól. Ez által önkénytelenül is fölzúdúlt Velencze ellen a reactio. Lassanként Raguza lesz a katholicismus s a katholikus missiok középpontja, melyeket a belviszályok dúlta Herczegovinában el-elnyomtak. A kereskedelem nagyban kiterjed, Raguza folyton gyarapodik. Kiszélesbítik falaikat, melyek közé olaszországi s egyéb dalmát-vidéki mesterek települnek. E gyarapodás s folytonos tevékenység az ipar terén, első lépés a függetlenségért majdan vívandó küzdelemre; jól tudták ők, hogy mihelyt a velenczeiek észreveszik, hová törnek, azonnal elzárják előlük kikötőiket. A kedvező alkalom nem sokáig késett. A háború