Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)

ügyek pezsdítő kényszere még hiányzik belőle. A lassúbb írástempó, vagy a toll gyakorlatlan megvágása miatt a betűk hurkai itt-ott összefolytak, szinte még az is nyomon követhető, hogy az oklevél írója hol mártotta újra és újra tintába a tollát. A pecsétet hártyaszalaggal, a majdnem négyzet alakú oklevél alsó szélének közepén függesztették fel, az oklevél összehajtása pedig már e korai példány esetében is oltárszárnyszerűen történt. Szintén jellemző külső sajátság - s a konvent oklevéladó gyakorlatában a későbbiek során is ez figyelhető meg -, hogy az utolsó sort az oklevél leírója nem tölti ki a szavak széthúzásával. A pécsváradi konvent első ránk maradt hiteleshelyi oklevele kapcsán összegzésképp elmondható, hogy az már fejlett írásbeliségről és gyakorlott ügyintézésről tanúskodik. Formulás részeinek megfogalmazása, felépítése, valamint külső, formai jegyei alapján valószínűsíthetjük, hogy a pécsváradi konvent hiteleshelyi munkájának korai, de korántsem első emléke ez az oklevél. Felvetődik tehát a kérdés, hogy ezek alapján mikorra tehető a hiteleshelyi tevékenység megindulása Pécsvárad bencés monostorában. Az 1254-es oklevél tulajdonságaiból ítélve a 13. század első harmada lehetett az az időszak, amikor a konvent hiteleshelyi feladatokat kezdett ellátni. Tekintettel azonban arra, hogy ez a munka minden bizonnyal csak alkalomszerű megbízások alapján, nem túl nagy számú ügy intézésével vehette kezdetét, elfogadható Gállos Ferencnek az a megállapítása, amely szerint ő e tevékenység kezdetét az 1220-as évekre teszi.

11

1 3.2. A belső hiteleshelyi munka a pécsváradi konvent gyakorlatában A belső hiteleshelyi tevékenység során az ügyfelek keresték fel a monostort, hogy különböző jogügyleteikről nyilatkozatot téve, azok írásos bizonyítékául oklevelet állíttassanak ki maguknak.

11

2 Elsősorban adásvételek, csere- és zálogügyletek, kötelezettségvállalások bevallásával, végrendelkezéssel, oklevelek átíratásával találkozhatunk e munka kapcsán. Ezen ügyek között megkülönböztetett figyelmet érdemelnek azok az esetek, amelyek magában a városban vagy annak közvetlen környezetében történt eseményeket örökítettek ránk, hiszen ezek a város helytörténete szempontjából szolgálnak igen értékes információkkal. Segítségükkel megismerhető a város néhány középkori polgára, illetve fontos elemekkel bővíthetők a város topográfiájáról való ismereteink is. A város 14-15. századi története kapcsán emelendő ki az a hiteleshelyi oklevél, amelyet a konvent 1413. március 19-én állított ki a néhai Imre pécsváradi bíró fia: 11

1 GÁLLOS, 1988. 22. A bencés konventek hiteleshelyi oklevéladásának kezdeteiről Solymosi László készített átfogó tanulmányt. (SOLYMOSI, 1996) Az általa felvázolt képbe jól beleilleszthető Pécsvárad esete, amelynek hiteleshelyi tevékenysége a többi bencés konventtel összhangban indulhatott meg, annak ellenére, hogy ennek a XIII. század első feléből származó, írásos bizonyítéka nem maradt fenn. 11

2 A belső hiteleshelyi tevékenység körébe sorolhatók a hivatalos szervek parancsa nyomán elvégzett oklevélátírások is.