Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)

tett birtok haszonvételeinek kisajátításától és élvezetétől eltiltották. D. f. VI. prox. p. fe. B. Petri et Pauli ap., a. d. 1395. E.: — Á.: Mihály óbudai custos és vic. in spiritulaibus, 1403. szept. 13. DL 1430 (Paul. Gyula 1.) 428. 1395. július 11. Az egyik részről Gál, domonkosrendi szerzetes, a margitszigeti (de Insula Leporum) apácakonvent perjelnőjének, Paztoh-i Nagy (magnus) Domonkos lányának: Margitnak és az apácáknak a nevében, valamint azok Darabus András, Gubas György, Vosas Imre és Legharth (dict.) Péter nevű Nogchele-i, továbbá Imre fia: Tamás és János fia: Péter nevű Jenew-i jobbágyai, a maguk és az említett falvakban, továbbá Kischele-n lakó társaiknak (concivis et cohospes) a terheit is átvállalva, a másikról pedig Pécsváradi (Pechwaradiensis) János, [székes] fehérvári és pécsi kanonok, Felzegchew birtok rector-a, a [székes] fehérvári kápt. nevében, továbbá Nagy (magnus) Péter, Aran-i János, Borsod-i (dict.) János, Gergely sógora: András, Felzegchew-i jobbágyok, a maguk és társaiknak (cohospes) a nevében is elmondják, hogy jóllehet a Felzegchew és Kischele nevű birtokok közt fekvő közös erdők használata és vágása miatt zálogolások, foglalások és verekedések történtek köztük, most azonban fogott bírák közbenjárásával olyan egyezségre jutottak, miszerint ameddig a határlevelek (littere metales) alapján a birtokokat el nem különítik, addig az erdő közepén haladó, Markalfwtha nevű utat tekintik határnak, amelyen túl, az erdőőr (custos silve) engedélye nélkül egyik fél jobbágyai sem használhatják az erdőt. Ha pedig valamely jobbágy a másik fél területén mégis fát vágna vagy szállítana el onnan, akkor az ottani erdőőr annak fejszéjét (securis) zálogként lefoglalhatja, amit ha békés úton nem tudna megtenni, akkor kövesse az illetéktelent oda, ahova a fát viszi, és ott a villicus-nak vagy bírónak mondja el a történteket, akinek ezután kötelessége az elkövető fejszéjét átadni neki. Ha viszont az erdőőr alaptalanul vesz zálogot (vagium) valakitől, akkor az kövesse őt a falu villicus-a és két tekintélyesebb jobbágya (duo ex pocioribus hospitum) elé, ahol miután másodmagával esküt tett ártatlanságáról, zálogát kapja vissza. Ha valamelyik fél officialis-a vagy bírója a másik félnek kárt okoz, azért két társával köteles elégtételt adni, amit ha megtagadna, akkor annak a birtoknak a tulajdonosa, a konvent eljárása nyomán, hatalmaskodás bűnében marasztaltatik el. D. in. fe. Transl. B. Benedicti abb., a. d. 1395. E.: DL 8079 (Mon. Poson. 52. 17.) Hátoldalán 15. századi tárgymegjelölés, egykorú feljegyzés, valamint kerek pecsét darabjai. R.: Tagányi I. 24. (83. sz.). (Részlet.); ZsO. I. 4039. sz.