Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)
429. 1395. augusztus 5. A konvent jelenti Zsigmond királynak (H., Da., C., march. Br.), hogy 1395. júl. 28-án (3. die fe. B. Anne matris Marie, a.. d. 1395.) Óbudán kelt és itt átírt parancslevelének engedelmeskedvén, Lothard-i Ferenc királyi emberrel tanúul küldte Lőrinc pap testvért, akik aug. 2-án (2. die fe. ad vincula B. Petri ap.) megtudták, hogy a parancslevélben foglaltak, miszerint a remetékkel perben álló Bálint bíboros pécsi [püspök] Dergesche falubeli jobbágyai, a püspök várnagyának: Andych-i György mr.-nek a parancsára és vezetésével, a Gyula melletti Szt. László király-monostor remeteszerzeteseinek Zenthaga nevű birtokához tartozó legelőinek kerítését (sepes) és árkait már több éve, sőt, az említett birtok ez évben történt határmegállapítása óta is pusztíják, a szénát lelegeltetik, egy másik legelő közepén utat vágtak (publicam viam ordinassent), a monostor erdőit pedig kivágják. A birtokon lévő szőlőket feldúlják, a szőlőveszőket (vitis) és -fürtöket (botrus) letördelik, letépik, a zab (avena) és kender (canabum) ültetvényeit pedig állataikkal letiportatják. Mindezen túl, júl. 15-én (in fe. Div. ap.) az éjszaka sötétjében András fia: Péter, Balog (dict.) István, Beke fia: András, Vaskor (dict.) Tamás fia: István, Czecsth (dict.) István fia: Antal, az ő fia: Balázs, Sebestyén és frater-e: István, Mihály fia: Balázs, Argyag (dict.) István fia: Bereck és az ő fia: Pál, Porus (dict.) János, Leperes (dict.) Pál, vértestvérével (germanus) Jánossal, Chidluk (dict.) Miklós, Ferenc, Szemere (dict.) Tamás és fia: Pál, Kerezyey (dict.) Péter fia: János, Beke fia: Mihály és az őfia: Ferenc, Sánta (claudus) András fia: Pál, Sánta (claudus) János, Chama (dict.) Péter özvegye és György villicus hitvese, továbbá nevezettek rokonai, fegyveresen a remeték Remethefalua nevű falujának lakóira (populus seu colonus) rontottak, közülük többeket, hacsak el nem menekültek, véresre vertek, vagy megöltek, azon állataikat pedig, amelyeket a szőlőkben való garázdálkodásuk miatt ezen népek elfogtak, kiszabadították, elvonultukban pedig négy nyílvesszőt lőttek ki a monostorra, mind igazak. D. 4. die diei inquisicionis prescripte, a. d. supradict. E.: — Á.: Mihály óbudai custos és vic. in spiritualibus, 1403. szept. 13. DL 1430 (Paul. Gyula 1.) K.: Koller III. 216-220.; F. X. 2. 327-330. (191. sz.). (Koller alapján. Hiányos.) R.: ZsO. I. 4056. sz. (18. századi másolatként regisztrálja.) 430. 1395. (november 21 — december 7.) A konvent [1395-ben], Zsigmond király számára kelt jelentő oklevele, amely szerint Konya bán fia: Simon c., ob. átírt parancslevele értelmében, Wyfalu-i Bodmer fia: György királyi emberrel tanúul küldte András pap testvért, akik [1395.] nov. 21-én (die domin. prox. an. fe. B. Cecilie virg. et mart.) a Gyula melletti. Szt. László király kolostornak Zentaga, más néven Dergesche birtokára (terra seu possesio) mentek és annak határait — a szomszédok és határtársak jelenlétében — a pécsi kápt. oklevele alapján be akarták járni, határjeleit meg akarták újítani, majd a birtokot a kolostor tulajdonába akarták iktatni, ám ezt a Bálint bíboros [pécsi püspök] nevében ott megjelenő Zemere villicus (dict.) Tamás, ellentmondásával megakadályozta, amiért is a kiküldöttek az említett időben és helyen a
