Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)

talán a hiteleshelyek személyzetének elégtelensége okozta.

1

4 Az általános létszámhiány

1

5 és a kényszerűen megnövekedett működési terület miatti gondokat pedig csak tovább súlyosbította a közrend 16-17. századra jellemző zilált állapota. A hiteleshelyek működése, illetve iratanyaguk használata iránt a török kiűzését követően nőtt meg jelentősen az igény. A tulajdonjogok visszamenőleges igazolása során nagy értéket jelenthettek a hiteleshelyi levéltárak őrizetében fennmaradt oklevelek.

1

6 A hiteleshelyeknek az ország közigazgatási újjászervezésében is jelentős szerep jutott. Mindezeknek köszönhetően a 17. század végétől a 18. század közepéig tartó időszakot a hiteleshelyi szervezet renovatioja

1

7 jellemzi, sőt, szerepük - bár csak átmeneti - felértékelődése miatt talán még egy kérész életű utóvirágzásukról is beszélni lehet.

1

8 Természetesen a hiteleshelyek jelentősége, szervezetük kiterjedtsége ekkor már árnyéka volt csupán a 14-15. századi fénykornak.

1

9 A 18. század közepétől a jogi írásbeliség művelése egyre inkább a világi írástudók feladatává vált.

2

0 A hiteleshelyeknek az alsó szintű hivatali írásbeliségben betöltött szerepe, a vármegyéknek, a városoknak

2

1 és a közjegyzőknek egyre terjedő íráshasználata következtében is egyre rohamosabban szorult vissza.

2

2 Ezt 1

4 PAPP, 1936. 8-17. A hiteleshelyek 1526 utáni pusztulásának okaiként a következőket jelöli meg: 1. a fegyelem lanyhulása a káptalanokban és a konventekben, 2. a protestantizmus elterjedése, 3. zavaros közállapotok, 4. a török jelenlét. 1

5 Vö. 1492/44. ill. 1552/41. tc. 1

6 A hiteleshelyek ekkor munkájuk igen nagy részét a „neoacquistica pereknek" köszönhették. A birtokjogok újbóli tisztázása során - a tulajdonjogot igazoló oklevelek másolatainak kiadása mellett - számtalan tiltakozás és eltiltás írásba foglalására kaptak megbízást. A hiteleshelyek szerepének ismételt felértékelődésére ld. PAPP, 1936. 41-42. 1

7 A nagyváradi káptalan például 1693-tól, a pécsi és a váci pedig 1!00-tól kezdődően folytatott ismét hiteleshelyi tevékenységet. A hiteleshelyek visszaállítása azonban, mivel a működéshez a szükséges anyagi hátteret, illetve az azt biztosító birtokokat is újra a hiteleshelyi testület tagjainak rendelkezésére kellett bocsátani, nem minden esetben zajlott nehézség nélkül. A turóci, kapornaki, zalavári hiteleshelyek esetében ld. PAPP, 1936. 26. 1

8 A hiteleshelyek működésének átfogó újrarendezését III. Károly 1723. évi törvénye végezte el, a 39-44. § szerint. 1

9 Ez annak ellenére elmondható, hogy a 17-19. században új, a középkorban nem működött hiteleshelyek is keletkeztek, vagyis olyan egyházi testületek is megkapták a hiteleshelyi jogot, amelyek korábban nem rendelkeztek ilyennel. Eszerint például az 1647. évi 57. tc. 2. §-a (megerősíti: 1741/56. tc. 3. §) alapján a zenggi káptalan, az 1802. évi 15. törvény szerint pedig a besztercebányai káptalan (a turóci konvent helyett) kezdte meg hiteleshelyi működését. 2

0 Ehhez igen nagy mértékben hozzájárult a protestáns és a jezsuita oktatás - és ezzel együtt a világi írástudás - fokozatos elterjedése, illetve az állam egyre jelentősebb szerepvállalása az oktatásban. A világi íráshasználat elterjedésének a hiteleshelyek működésére gyakorolt hatására jó példa az a 17. századtól szokássá vált gyakorlat, hogy az ügyfelek saját anyanyelvükön, még otthon megírták a bevallást, amit a hiteleshely azután szó szerint saját kiadványába másolt át, ezzel hitelesítve azt. 2

1 A városok irattermelésének fellendülésére ld.: BAK, 294-310. 2

2 A világi íráshasználat korai szakaszára ld.: KUBINYI 186-208. és KÁLLAY, 1984. 335-343.