Kőfalvi Tamás: A pécsváradi konvent hiteleshelyi oklevéltára 1254-1526. (Szeged, 2006.)

A hiteleshelyek és a pécsváradi konvent hiteleshelyi tevékenysége (Bevezető tanulmány) 1. A hiteleshelyek a középkori Magyarországon 1.1. A hiteleshelyek szerepe és jelentősége A hiteleshelyek

1 a magyarországi joggyakorlat sajátos és hosszú életű intézményei voltak. Kialakulásuk szoros összefüggésben állt a magyar írásbeliség elterjedésével, valamint a jogi eljárások ezzel párhuzamos átalakulásával. Tevékenységi körüket mai fogalmaink szerint nehezen lehetne egyetlen mai hivatali szervével azonosítani. E speciálisan a magyar jogfejlődésből kinőtt intézmények ugyanis egyszerre végeztek a mai közjegyzők, nyomozók és ügyvédek feladataihoz is hasonló eljárásokat. A hivatali életben betöltött korabeli szerepüknek meghatározása kapcsán a szakirodalom általában a Nyugat-Európában kialakult és meghatározóvá vált közjegyzőséggel von párhuzamot.

2 Működésük alapját elsősorban az a presztízs jelentette, amelyet többek között a tagjaik által művelt írásbeliség, illetve az írás jogbiztosító szerepe

3 teremtett számukra. A magánügyfelek és a hivatalos szervek részéről a hiteleshelyek kiadványai iránti bizalom legfőbb zálogául az e szervek által birtokolt, a világi joggyakorlatban közhitelt érdemlő, működésük korai szakaszában megjelenő pecsét használata, vagyis a hiteleshelyek által kiadott okiratokra történt ráhelyezése szolgált.

4 A hiteleshelyek kiadványai azonban csak a világi bíróságok előtt rendelkeztek jogerővel, az egyházi törvényszékek a hiteleshelyi pecsét autenticitását nem fogadták el. 1.2. A hiteleshelyek működésének időhatárai Az első hiteleshelyek a 12. század utolsó harmadában kezdték meg működésüket Magyarországon.

5 Ebben a folyamatban érthető módon a legjelentősebb székes1 Napjainkra számos hiteleshely működéséről, oklevéladó tevékenységéről olvasható hosszabbrövidebb tanulmány, de egy, a részkutatásokra építő, modern szintézis elkészülte egyelőre még várat magára. E sajátos magyar jogintézmény idegen nyelvű bemutatásával kapcsolatban ECKHART FERENC, BÓNIS GYÖRGY (1961) és KŐFALVI TAMÁS (2002) munkája ajánlható. 2 A közjegyzőség magyarországi történetére, illetve a hiteleshelyekkel való kapcsolatukra nézve ld.: BARTA IMRE, KÖBLÖS JÓZSEF és BÓNIS GYÖRGY (1971) munkáit. 3 A perjognak az írásbeliséggel összefüggő átalakulására, az okleveles bizonyítás kialakulására ld.: DEGRÉ ALAJOS és HAJNIK IMRE munkáit. 4 SOLYMOSI, 1984. 91-139. 5 A hiteleshelyi oklevéladás kezdeteire vonatkozóan ld.: SZENTPÉTERY, 1930. 122-125.