Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

Családi levéltár. A nemes családok birtokainak, jogainak egyedüli biztossága, az ezekre vonatkozó okmányok valának. Ezeknek megőrzése tehát főfeladat, és kötelesség volt. A királyi adományozás, a vásárolt, vagy zálogba vett, és adott birtok addig volt biztosan a birtokos kezén, meddig az erről szóló okmány kéznél volt. A magyar király kérelmektől ostromoltatott uj meg ui adományozásokra; sokszor a birtok is kijeleltetett a folyamodásban, melynek kir. adományozása kéretett; sokszor az igy kérvényezett birtok még élő, és törvényes birtokos kezében volt, vagy törvényes örökös kezeihez átment : az adományozás megtörtént, a bevezető királyi férfiú, a hiteles-helyi tanúval a helyszínén megjelent, hogy az uj birtokost az adományozott birtokba bevezesse, a határjárást megtegye, a királyi adományozási okmány értelmében. A zavartalan birtokost meglepetés érte, ha nem bosszúság, elkeseredés, mikor törvényes birtokát, vagy törvényes örökségét, kezeiből kiragadtatni, s idegen kezekre bizatni látta. Kinek a király udvarában rokona, vagy barátja volt, a nemes családok tagjainak elhalálozását éles s vágyakodó szemekkel kisérte, s az elholtnak birtokát magának adományoztatni kérte. A többit a kir. udvarnál működő hatalmas rokon vagy barát végezte. Ha nem volt okmány, melylyel bevitatni lehetett, misze-