Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

rint a birtok nem uratlan, még nem szállt át a koronára, hogy újra adományoztassék, a birtokos, vagy ennek törvényes örököse alig védhette jogait irott okmány nélkül.

1) Ily esetek a Palásthy családot is zaklatták. Lodomér, esztergomi érsek, aki Csákék é* Ballassák pusztításai következtében, majd mindenből kifosztatott, Palástot kérte magának adományoztatni: az adományozási okmány kiállíttatott, a kir. ember, az esztergomi káptalan tanújával Palástra ment: III-ik András, a kir. törvényszék elé idézett Palásthyak által bemutatott okmányok alapján, meggyőződött, hogy a királynak Paláston, s egész határában semmi adományozható birtoka nem volt, Lodomér érseknek, tett adományozást visszavonta, s adományozási levelét érvénytelennek nyilatkoztatta. Ily, az adományozásokból kifolyó viszályok zaklatták a családot Één -en, Mezőkeszin, Forgách-család részéről. Mind eme viszályok az eljárás azon hiányából származtak, hogy mielőtt az adományozás megtétetett, az adományozhatási jog nem alapíttatott meg. Az egész „dicitur nobis in persona N. N." volt megindítva. Szerencse, hogy minden ily adományozási okmány e mondattal végződött: „salvo jure alieno* vagy „rebus sic se habentibus", vagy „si non fuerit contradictum." Aki az ő jogát sértve találta, a bevezetés ellen a birtokba ellenmondott; a bevezetők eredmény nélkül hazamentek, az ellenmondókat, vagyis saját birtokukban sértetteket a kir. törvényszék elé 15. napra idézték. Itt csak irott okmányokkal lehetett x) Lásd e zavart 14i9. 238. lapon, mikor Trencsényi Mátyás hadai a Palásthyak egyik ágának okmányait megsemmisítették, és Sipékyék Palástbyaknak Kiskereskényi birtokát, hazudozva, Zsigmond királytól adományban nyerték.