Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

az törökök, de szekerekre semmik épen nem fordították. A vasat ezen törökök mind levették, elvitték, a harangot ott hagyták. Ennek utána a harangnak egyik urának ára hívemre esvén, mivel Szügynek a több földes urai közül egyik földes ura vagyok, magam szekerembe lovaimat befogván, a három táborok közt nagy félelemmel által menvén, az harangot nagy nehezen fölvivém szekeremen egy huzamba Gyarmati házamhoz. „Az időtől fogva tűztől és ellenségtől való félelmünkben eddig oltalmaztam" stb. „A több köndicziók ezek: a szügyi földes urak valamelyike, évenkint szüretkor, két akós hordóval beállít Palástra, és a palástiak a hordót musttal megtöltik, a harang bére fejében. Ha pedig a Szügyiek idővel a harangot visszaváltani akarják, a ráfordított vasalási költségek megtérítésére tartoznak a palástiaknak száz tallért fizetni." stb. következnek a harang átvevő palásti jobágyok nevei. E szerződés szól 1634 évről. Mi jött aztán közbe ? nem tudni. Elég az hozzá, hogy a palástiak a harangot, a maguk nevén átöntötték, a mint ez máig rajta áll : Haec campana est Palastiensis I65I. Ám de a Szügyiek pert inditottak a harangért, melyet nehogy elévüljön, időnként, még kevéssel 1848. előtt is megújítottak; azóta hallgat a per. Palást a mult században (?) alsó, közép és felső Palástra osztatott. Jelenleg mind három egyesítve van, 8800 kat. hold, határa Szokolai után legnagyobb a megyében. Erdei, a mult években nagy része kiirtvák. — Ha tovább is irtatnak, s ujakat nem ültetnek, az unokák megfagynak. A határba tartozó puszták : Iszkornya

y