Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

A templom 15-ik (?) századbeli gótli stilii épitvény, tornyával együtt a nép jelen számához aránylag már szük. A török időkben, a nép sarczot, 1 (325-ben 300 frt. fizetett tőle, hogy imáit háboritlanul tisztelhesse benne, hogy a török portyázok lovaikat be ne kössék, s egyébbiránt is meg ne szentetlenitsék. A toronybeli négy harang legnagyobbika, még •öt mázsa súlyú; érdekes történetét adjuk Mocsáry Antal Nógrádvármegye leirása után, Szügy czikk alatt, mely helységben az eredeti szerződés tartartik. - Mi Abonyi János és feleségem Kovács Francisca asszony, Xógrádvármegyében Gyarmati végházban lakozók, adjuk emlékezetül mindenkinek értésére, a kiknek illik, hogy mi adtunk egy harangot öreget, a Felső, Közép és Alsó palástiaknak zálogképpen, huszonöt magyar forintban, mely palástok vannak Nagy-Hontvármegyében. A harang foglaló és karika vasak nélkül most puszta, mely harang Szügyhöz tartozandó volt. Elpusztulván a falu, megnevezett Szügyieknek maradékaik vitték volt Szelestyénbe. Lábra épitették ezen harangot a Szelestényiek, sok ideig szolgált nékiek, Bethlen Gábor erdélyi fejedelem legutóbban (1626) nemzetünknek, hazánknak, utolsó kijövetelében pusztulásunk, a sok Hajdúval, Kémettel, Törökkel, Tatárral győzedelmet nem veliettenek, megtérésében, dúltak, fosztottak, raboltak, és a Szelestény nevű falu, mely vagyon Hont vár megyében, szintén útjokban volt. ezen harang akkor lábán állván. A pogányság elmaradván, és az harangot lábáról, mely alacsony lévén, levette, és a derékutczára hurczolták, hogy elvigyék, mivel akkor az Ipolyközi falun, valahol harangokat kaphattak elvitték