Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

a török a templomot tüzes nyilakkal felgyújtván, a menekültek oda égtek. Lehet, hogy sokan a közel erdőben találtak menedéket. Az itteni és a szomszéd rakonczai erdőkben talált nyilak tán e szerencsétlen csatának, vagy vadászatnak maradványai. Évek előtt egy kútból, egy ez időbeli egyenes kardot, egy másikat a Litva patakból vettek ki. Ott, hol a hagyomány szerint Sbardelláti Ágoston váczi püspök elesett, a Palásthy család egy kis kápolnát építtetett, — A „Magyar Sión" 18G5. novemberi füzetében én, református ember, vallásos és hazafiúi kegyelettel esedeztem az esztergomi főkáptalannak és a váczi püspöknek, hogy miután a vallás és haza védelmében, a hősök halálával itten kimúlt eme Sbardellátival, mindegyik mint sajátjával méltán dicsekedhetik, ki 1543. Esztergom bevétele alkalmával a káptalan levéltárát mint nagyprépost, a török elől gondosan megmentette, ki a váczi egyházmegye püspöki czimét viselve, a dicsőült léleknek valahára hoznák meg tiszteletük adóját, legalább ama kiskápolna falába illesztendő emléktáblára örökitenék az eseményt és nevét; egyúttal eszközölnék, hogy valamint Mohácson és Szigetváron történik, augustus 11-én itt is évenként gyászünnep tartatnék.

1) Esedezésem elhangzott a pusztában ! A török uralom idejéből, a községérti önfeláldozásnak egy dicső példáját tartotta fenn a szóhagvomány. Valami gyerekrabló vagy harácsbehajtó török pribék, Palást és Födémes határán megölve találtatott. A nógrádi basa nyomozási rendelt. Egyik Részemről pedig indítványoztam a Szondi-emlék kápolnában a Szondi meglevő szobra mellé Sbardellati szobrát állítani (L. SzondiAlbum Ipolyság, 1886 38. lapon.) B. Pongrácz L.