Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

Az ország első káptalanjában, — érsekem soha eléggé meg nem becsülhető, soha meg nem hálálható kegyessége — már az öregebbek közé soroztatván, — amire Kemp Mihály kanonok nem bírhatott, Knauz Nándor kanonoktársam, egészen más viszonyok között találván engemet, valóban rábirt. Megtettem a kísérletet az ódon iratok olvasása- és másolatában, a megfejthetlennek látszó helyeken jó kanonoktársam, többször sok idővesztéssel, átvezetett; a többit a növekedő jókedv végezte. Esztergom. Garam-Szent-Benedek, Pozsony, Nyitra, Csorna, Veszprém, Jászó, Lelesz, Eger, Yácz bő anyagot hozott kezem alá. Akik közreműködésükkel segélyeztek, irántok hálám nagy, köszönetem, lekötelezettségem örökös. Különösen Csorna és Eger fogadja édes emlékemet. Maga a Palásthy-család is bő irattárt gyűjtött s megőrzött, melyet annak mai birtokosai, t. Ivánka István és Nedeczkytestvérek, birtokos társaikkal egyetemben, használatomra teljes bizalommal átengedtek. Nevem érdeke parancsolja, hogy abból semmi el nem veszve, miként ezt az irattár jelenlegi birtokosai kijelentették, az esztergomi káptalan őrizetébe meDjen át, maradván a birtokjog, akiknél eddig volt. Ezen családi levéltárban mentettek meg a hiteleshelyi okmányaival elpusztult ságlii prépostság számos kiadványai, s néhány példány a föl nem található zobori convent okmányaiból. Csekélységem nem okmánykiadó, miként hazai tudósaink többje, hanem csak a családnévre vonatkozó okmányok gyűjtője s kiadója akar lenni. Ez okból a már közzétett néhány okmányt, idézve a helyet, a teljesség érdekében felvettem és a régi helyesírást a latin s a magyar maival felcseréltem; mely csere azonban nem a szavakra, hanem csak a szavak betűire vonatkozik. A család történelmi jelenségeit az okmányok regélik; minden családtagnak küzdelmeit, viszontagságos éleményeit összefoglalva előadni, — ez az okiratok kiadását tenné fölöslegessé.