Palásthy Pál, dr.: Palásthyak. 3 kötet. (Budapest, 1890–91.)

Némely általános jellemvonásokat azonban, melyek a család arczképét mutatják, szükségesnek véltem előre bocsátani, azoknak számára, akik az okmányok szövegét megnézik, de nem olvassák. A családágak, családtagok leszármazását, fonalszakadás és kétség nélkül, előmutatni, kivált az ujabb századokból, hazai tudósaink is csak kevés esetekben fogják lehetségesnek vallani. A függelék gyanánt szemlélhető családfák, több izben csak valószinüséggel dicsekedhetnek. E családnak egyik késő sarja a család okiratait, mert épen körülményei kedvezőek valának e czélra, összegyűjtve kiadja: magyar faj imk társadalmi s házi életének tanúságai ezek; legyen ez tisztelet a már 670 évet meghaladott magyar nemes család emlékének a magyar hazában. Hazai okirat-tudósaink fogadják, kérem, hazafiúi rokonszenvvel e kiadványomat, melylyel én, mint ujoncz e téren fellépve, mint ujoncz arról letűnve, nem közzéjök sorakozni, hanem inkább tisztelt soraiktól távol maradni akartam. A jó Isten gondviselése őrködjék tölöttünk, oltalma fedezze, áldása kisérje a hanyatlásaiban soha nem csüggedő, emelkedéseiben is mindig sajgó, — valóban sirva vigadó és vigadva siró magyar nemzetünket, s magyar történelmi családainkat: a nemes vérrel bőven áztatott, nem egyszer a hiitelen kezek közt pusztuló, sok nemes élet árán megőrzött, föntartott, de a nemes sziv szerelmét soha nem vesztett magyar hazában. Esztergom. Sz. Fülöp és Jakab apóst. napján. i8go.