Óváry Lipót: A Magyar Tudományos Akadémia történelmi bizottságának oklevélmásolatai 3. füz., A XVII. századból származó oklevelek kivonatai. (Budapest, 1901.)

166 1661 MÁRCZ. 9.—1661 MÁRCZ. 19. által a hadi tanácsnak küldött az ország bajainak orvoslását czélzó javaslatát válaszra sem méltatták. Baudnitzi Lobkovitz levéltár. 1071. 1661 márczius 9. Pottendorf. Gróf Nádasdy Ferencz levele Lobkovitz herczeghez, melyben ifjabb gróf Erdődy Miklóst, ki a szibilperghi kapitányságért s a horvátországi károlyvárosi altábornoki állásért folyamodott, melegen ajánlja, Baudnitzi Lobkovitz-levéltár. 1072. 1661 márczius 12. Bécs. Chiaromanni jelentése. Az erdélyi követek megérkeztek s bejelentették a császárnak Kemény János megválasztatását, mire kényszerítve voltak, mert Barcsay a török kezére akarta játszani Erdélyt. Kérik a császár támogatását. Ha pedig a császár nem akarja megszegni a békét, kérik, hogy a békekötésbe foglalja be Erdélyt is; ellenkező esetben kénytelenek volnának az ellenséggel együtt harczolni a kereszténység ellen. A császár csak általánosságokban válaszolt, e fontos ügyet a tanács véleményének vetvén alá. Sokan úgy vélekednek, hogy a császár Kemény Jánossal fog egyesülni, látván a háború elkerülhetetlenségét. Azt mondták továbbá a követek, hogy ne liigyjen a császár a törökök által terjesztett híreknek, hogy a szultán meg akarja támadni Velenczét. Más terveik vannak s ezzel akarják félrevezetni Ausztria figyelmét. Kemény János megtámadta Rákóezyné föllázadt jobbágyait s 400-at lemészároltatott, A törökök azonban támogatják őket és Váradról 13 ágyút küldtek ki Székelyhíd ostromához. — A felsővidéki magyarok, látván az udvar huza-vona politikáját, nagy felháborodásban vannak s a német hadak ellen foglalnak állást, Végül szól a magyarországi császári hadsereg nyomorúságos állapotáról, a rossz vezénylet s az élelemhiány nagy zavarokat idézvén elő. Nápoly II. 1073. 1661 márczius 19. Bécs. Chiaromanni jelentése. Február 18-ról érkezett konstantinápolyi levelek szerint a porta zokon vette Kemény János megválasztatását, és sejtvén, hogy abban része volt a császárnak, a nagyvezér magához hivatta a