Fraknói Vilmos: Oklevéltár a magyar királyi kegyuri jog történetéhez. (Budapest, 1899.)

ról, a szepesi káptalanhoz intézett levelében, kifejtette, hogy Sigrai prépost, mivel a szövetséges rendekhez nem csatlakozott, a törvényes hatalom előtt meg nem hódolt és prépostságát elhagyta, polgári törvények és az egyházi kánonok értelmében javadalmát elvesztette, a melynek betöltése tehát szabadságában áll annak, a kit »a választás, bemutatás és ellátás joga illet«. Ezt a jogot ő a szécsényi gyűléstől ráruházott hatalom alapján veszi igénybe,

1) és azt a reményét fejezi ki, hogy a pápa is jóváhagyni fogja mindazt, a mi »a magyarországi egyház kormányzásának érdekében jogos és illendő*.

2) Ennek következtében « mind kiváltságos és egyházi, mind közönséges és általános hatalmánál fogva« 3) a káptalant felhívja, hogy törvényes főpapjának, Brenner prépostnak hódolni és engedelmeskedni tartozzék.

4) A szepesi káptalan engedett. 1707. február 18-ikán nyilatkozatot állított ki. Ebben előadja, hogy a szepesi prépostságnak Brenner részére »a szövetséges rendek vezére által, az egyházi és világi rend nevében s hatalmával történt adományoztatása« alkalmával vita támadt az iránt, vájjon Brenner személyében feltalálható-e »a nevezett prépostsághoz csatolt lelki és világi kormányzás hatalma ?« Azonban »a főpapok, az ország rendei és a fenséges herczeg« a vitás kér') »Sperabamus fore, ut í'acile inde deducerent facultatem qua fungimur, jure fundatam esse et vi solennis Szecheniensis congressus ex ecclesiastica aeque ac saeculari potestate dimanantem.* 2) »Eomanum Pontificem ea omnia rata et grata habere et babiturum, quae pro ecclesiae Hungáriáé regimine legitime decent, et sancte prosequendo necessaria sint.« 3) »Praefata privilegiata et ecclesiastica, prout etiam communi et generáli autboritate nostra praecipimus.* 4) Wagner Aualecta Scepusii. IV. 125.