Fraknói Vilmos: Oklevéltár a magyar királyi kegyuri jog történetéhez. (Budapest, 1899.)

azt a püspököt (t. i. a pápától kinevezettet), a ki. mint követ úr említé, az ő alattvalója és tudós, jó embere.

1) Ezen nyilatkozatban jellemző, hogy Mátyás a magyar rendeket a korona kegyúri jogainak buzgó oltalmazói gyanánt tüntette föl. * III. Pál pápa, mikor 1539-ben János királyhoz Rovario Jeromost követül küldötte, általa azt a kívánságát tolmácsolta, hogy a kinevezett magyarországi püspököket, mielőtt a pápai megerősítést elnyerik, ne engedje javadalmuk birtokába lépni, és e tekintetben »más keresztény fejedelmek eljárásához alkalmazkodj ék «. Erre a következő választ kapta: »0 szentsége ne csudálkozzék a fölött, hogy ő felsége az ország régi szokásához és gyakorlatához ragaszkodott; mert attól eltérve, Isten nevének dicsősége ellen követne el sérelmet: mert az országban sok év óta elhatalmasodott zavarok közepette, főképen az új eretnekség terjedésével szemben, a püspöki egyházak, ha pásztor nélkül maradnak, végképen elpusztúlnak. O felsége tehát ő szentsége és a szent-szék irányában úgy fogja magát viselni, a mint ő felségének elődei viselték magukat«.-) ') A pápai követ 1489. január 30-ikán kelt jelentése a velenczei Szent-Márk könyvtárban. 2) A királyi válasz szövegét kiadta Óváry Lipót: III. Pál pápa diplomatiai levelezése. (Magyar Történelmi Emlékek. I. Osztály. XVI. kötet.) 100.