Fraknói Vilmos: Oklevéltár a magyar királyi kegyuri jog történetéhez. (Budapest, 1899.)

várat átadhassa; »ámbár tehát Isten szemében jogos és észszerű oka volna a püspökséget örök időkig a maga hatalma alatt tartani«,

J) mégis elhatározta magát betöltésére, és főpapjává a saját gyóntató ját. Gergely ferenczrendű szerzetest jelölte ki.

2) 1485. január 29-ikén a pozsonyi káptalant értesíti, hogy a prépostjától szenvedett sérelmek tárgyában a bírói eljárás megindítására Beatrix királynét bízta meg, kit utasítással látott el, hogy az elmarasztalandó fél irányában miképen kelljen eljárnia.

3) 1488. őszén Pecchnioli Angelo ortei püspök, mint pápai követ, Magyarországba küldetvén, útközben Zengben megállapodott. Itt a püspöki széket a Mátyás királytól kinevezett Mihály foglalta el, ámbár a pápa Campana Andrást nevezte volt ki zengi püspökké. A pápai követ felhívta őt, hogy lépjen vissza, mire ő hajlandónak nyilatkozott, megemlítvén, hogy különben is a király kényszerítette őt a püspökség elfogadására, Pecchnioli, mikor az udvarhoz érkezett, szóba hozta az ügyet Mátyás király előtt. Ez azonban ezt a választ adta neki: »Az Istenért, ne akarja követ úr, hogy viszályba bonyolódjam ezekkel a magyarokkal, kik azt soha sem tűrnék, hogy a kinevezést visszavonjam. Sok bajom volt már a modrusi püspökség miatt is. Nem akarok új nehézségekbe bonyolódni. Mindazáltal fel fogom kérni a ferrarai herczeget. hogy az én kedvemért elégítse ki valamely módon 3) Quamvis igitur justa foret atque rationabilis secundum Deum causa, si nos illám (ecclesiam) imperpetuum retineremus sub potestate nostra.« J) Monumenta Vaticana, Series I. Tom. VI. p. 200. 2) Magyar Sión. IV. 778.