Iványi Béla: A márkusfalvi Máriássy család levéltára 1243-1803. I. (Lőcse, 1917. Különlenyomat a Közlemények Szepes vármegye multjából)

szűkebb hazájától távol, a mint azt később, 1513. julius 18-án a márkusfalvi várban betegágyában és ugyanezen év julius 25-én maga is vallja.

1) 1515-ben Máriássy István végét érzi közeledni, ennélfogva meghitt barátai előtt december 29-én végrendelkezik iugó drágaságairól és szerzett ingatlan javairól. 151G. elején még élt, még ekkor átadja Sáros várát Varkócs Kristófnak és Csallóközi Mihálynak. 1516. április végén halt meg, s április 30-án eltemették a márkusfalvi vártemplom kriptájában, a hol tetemei még ma is nyugszanak.

2) Máriássy Istvánnak kiváló gondját képezte a családi vagyon szaporítása, hiszen a hatalomhoz, tekintélyhez, a család nevének megfelelő fénynyel való fellépéshez akkor különösen szükség volt dologi alapra. Ezt István nagyon jól tudta, ennélfogva gondja volt rá, hogy a csalú l már meglévő dologi alapja kiszélesittessék. Birtokokat szerez csere, vétel, zálog vagy más czimén és ha áttekintjük birtokszerzéseit, látni fogjuk, hogy ő a család vagyonának egyik legszorgalmasabb gyarapítója volt. 1489-től 1513-ig majdnem minden esztendőben szerez valamit és ő szerzi meg vagy vissza Szepesmegyében: Páris, Csépánfalva, Svábócz, Milaj. Haraszt, Vereshegy, Mátéfalva, Rikolt', Kotterbach, Béla, Zlop birtokokat, Gömörben: Berzéte, Rudna, Kőrös, Sárosmegyében: Belcella és Frics birtokokat, ő vesz Szádvár mellett egy szőllőt stb.

8) A birtokszerzés mellett igyekszik a már meglévő értékét emelni, a miből azonban kellemetlenségei is származtak. Ugyanis a XV. század végén és a XVI. elején a renaissance hatása alatt Máriássy István is átépíttette márkusfalvi kúriáját. Ez a tény maga még nem lett volna baj, azonban István kúriáját falakkal, bástyákkal, árkokkal kezdte körülvétetni, megerősíttetni kezdte, a mi már sehogysem tetszett a lőcseieknek és a szepesi tizenhárom város lakóinak, a kik nagyon természetesen nem szívesen látták a nagy fontosságú közlekedési vonalon, a Szepességet Alsó!) 319—320. regeszta. a) 325. regeszta. Ld.: a végrendelet latin szövegét a magyar forditással: Közlemények Szepes vm. múltjából, 1913. évf. 162—166. 1. 3) 256., 294., 296., 283, 305., 317., 318. számú regeszták. — Batizfalvi rész: Fasc. V. No. 8., No. 14., fasc. IV. No. 18., No. 24., fasc. VII. No. 9., No. 12., No. 11., No. 13., No. 14.. fasc. VI. No. 13. — Szepesi káptalan levéltára: lntrod. Scrinium 4. Fasc. 9. No. 20., fasc. 3. No. 24., fasc. 0. No. 34. — Introd. fasc. 4. No. 12,, Introd. cottus Scepus fasc 8. No. 8.