Mihályi János: Máramarosi diplomák a XIV. és XV. századból. (Máramaros-Sziget, 1900.)

in eadem commorancium debitum et collectam, more et lege nobilium regni percipiendam. Nulli ergo omnino hominum liceat presentem paginam infringere, aut ei ausu temerario contraire, et nullus sit, qui super populos dicte terre Zurduky collectam aliquam exigere presumpmat, quod si quis facere presumpserit, Regiam indignacionem incurrat. In cuius rei memóriám firmitatemque perpetuam presentes concessimus litteras dupplicis novi et authentici sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus discreti viri magistri Andree prepositi Albensis, Aule nostre vicecancellary dilecti et fidelis nostri. Anno Domini M° CCCmo XX. sexto. Decimo Calendas Octobris. Regni nostri Anno similiter XX. sexto. Venerabilibus patribus Domino Bolezlao Strigoniensi et fratre Ladislao Colocensi Archiepiscopis, Iohanne Nitriensi, Benedicto Chanadiensi, Nicolao Iauriensi, Georgio de Sancto Ireneo, Ladislao Quinqueecclesiensi, fratre Petro Boznensi, Iwanka Waradiensi, Andrea Transilvano, Henrico Wespremiensi, Laurencio Waciensi et Chanadio Agriensi Episcopis, Ecclesias Dei feliciter gubernantibus. Philippo palatino, Demetrio magistro Tavarnicorum nostrorum, Alexandro judice Curie nostre, Thoma Wayvoda Transilvano, Mykch Bano tocius Sclavonie, Paulo bano de Machou, Iohanne Magistro Tavarnicorum et Deseu Judice Curie Domine Regine consortis nostre, Stephano magistro Agazonum nostrorum, Nicolao comite Posoniensi et alys quam pluribus Comitatus Regni tenentibus et honores.

4) *) A XIV. századbeli kenézek ép oly nemesek voltak, mint az ország más nemesei, miként azt jelen oklevél és más oklevelek igazolják. Birtokukhoz való joguk nemzedékről nemzedékre örökölt tulajdonjog volt. Okirataink a szolgabírói intézményről először 1385-ben emlékeznek; addig a szolgabirák joghatóságát a kenézek gyakorolták, ők voltak a nép főnökei és birái. Egy mult századbeli kézirat scholion töredéke a kenézséget következőleg definialja: „§. 21. Kenesiatus erat Ius domínium exercendi in suis bonis, independens a publico magistratu. Itaque quibus posessiones cum jure Kenesiatus conferebantur, in iis foro dominali magistratui Cottus competente utebantur, hoc est pari jurisdictione. Subditi eorum praestabant Regnantibus tributa, sed Jurisdictioni tantum Kenesiorum suberant". Ezen definitiót XIV. századbeli okleveleink adatai támogatják és azon feltevésre jogositnak, hogy a kenézek az előző századokban is független birtokosok és népeik főnökei voltak. A kenézek intézménye ismeretes volt Magyarországban a XIII. században is, hogy többet ne említsek, Rogerius mester siralmas éneke XXXV. fejezetében tatár kenézeket említ és IV. Béla király is a Johannita rend részére 1247. évben tett adomány levelében említést tesz a János és Farkas keneziatusáról, továbbá a Lynioy vajda keneziatusáról, mely utóbbit a románoknak, kik azt eddig is bírták, meghagy stb. Egyébként a kenéz szó góth származású s a kunnings (király) szóból ered (lásd I. Jung : Roemer und Románén pag 229.), használatban volt Európa keletén mindenütt hol egykor góthok uralkodtak. A szerb fejedelmek