Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. (Budapest, 1909.)

Kísérletek a regensség megteremtésére. Abban a küzdelemben, mely a főhatalom bírása miatt II. Ulászló trónralépése után a főnemesség és a köznemesség között megindult, több esemény váratlan szerencseként érte a köznemesség pártját. Nem mondhatni, hogy ez a szerencse az országé is lett volna. A nagy károk ellenére, miket az 1514-iki parasztlázadás okozott, ez az országos csapás igen nagy mértékben segítette elő a közrend ügyét. A fölkelés gyanúba keverte a papságot, melynek alacsonyabb rétegei meglehetősen tevékeny részt vettek még a hadvezetésben is, annál inkább a lázításban, megtépdeste a főnemesség babérjait, a mely igen keveset tett a lázadók ellen, noha azok az ő érdekeit is sértették, a mennyiben pedig tett valamit, ő bizonyult gyöngének. Temesvárt mármár alig tudta a parasztok ellen védeni Báthory István, a mikor Szapolyai segítsége megérkezett.

1 Semmi érdemet nem szerzett az urak pártja az országos veszedelem meggátlásában. Egyetlen ember állította meg a jobbágyok rombolását, mentette meg az aristokratia egyik legexponáltabb tagját: Szapolyai János, a köznemesség feje. Nagy volt anyagi diadala, még nagyobb az erkölcsi. Ellenfeleivel, meg a királylyal szemben ő az igazi munkás szereplő, az ország védelmezője. Ezt az érdemet elvitatni tőle nem lehetett. Az 1514-iki országgyűlés nem tud betelni dicséretével: az ország megszabadítójának nevezi.

2 A nagy ünnepeltetés 1 Istvánfi, Regni Hung. hist. 1. V. 2 Marino Sanuto, I diarii XIX. 40 1. Vien chiamato liberator regni. Szabó Dezső: A magyar országgy. története. 1