Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. (Budapest, 1909.)
mindjárt maga után vonja a pletykát is ; Szerémi már azt állítja, hogy az 1514-iki diéta írásban igérte meg a vajdának, hogy királylyá teszi. 1 Bizonyos, hogy ebből az ügyetlen meséből nem igaz semmi, nem is volt rá szükség, mert az 1505-iki rákosi végzés már kimondotta ezt, ha nem is nevezte meg Szapolyait. Jellemző ez a nyilatkozat mégis a helyzetre, mert nagyon elterjedtnek kellett lennie, ha Szerémihez is eljutott. Szapolyai népszerűségének értékét még csak emeli az, hogy ez a nagyjelentőségű esemény II. Ulászló életének utolsó éveibe esik. El kell ismernünk, hogy erkölcsi tekintélye érdekében szinte szükség volt reá. Eddig nem tett a vajda semmi olyat, a mivel kiérdemelte volna az országos hírnevet. Ez volt az első maradandó emlékű nyilvános szereplése annak az embernek, a kiért történetíróink véleménye szerint törvénybe iktatták a magyar nemzeti királyságot. Talán már akkor is azért tették, mert jövőjében bíztak, nem azért, mintha a nagy kitüntetést megérdemelte volna. De most el kellett ismerni az ő elsőségét mindenkivel szemben. Országos szerepléshez jutni egyelőre mégsem látjuk; Ulászló alatt már bajos volt rendszerváltozást vinni keresztül, de erősen esett mérlegbe személye, ha az került szóba, mi lesz Magyarország kormányával, ha Ulászló meghal és a kiskorú, már királylyá koronázott Lajos jut a trónra. Ha tudták volna előre, hogy a törvényt meg is tartják, e tekintetben semmi kétségük nem lehetett volna. A nádori törvény szerint (1485:11. t.-cz.) a nádor a kiskorú király gyámja; az országgyűlésnek van beleszólása abba, ki legyen az ország nádora, tehát a király helyett kormányzó személyének kijelölésére ilyen módon befolyhat az ország nemessége. Ezenkívül már előre is volt még egy biztosítéka az országnak Lajos uralmára nézve. Koronázásakor, 1508ban megígérte Ulászló, hogy idegenre, főleg Miksa császárra nem bízza fiát, ha az nagykorúsága előtt nyeri el a trónt. 2 De éppen az országgyűléseken vívott hosszú küz1 Szerémi Emlékiratai 71. 1. 2 Kovachich, Vestigia 458.
