Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. (Budapest, 1909.)
még júl. 16-án 1 se kapta meg az adót, természetes, hogy ennek a czikkelynek nem tehetett eleget. Különben az egész intézkedés életét igen rövidre szabták. Egy évre szól, 1519 ápr. 24-én érvényét veszti az egész. Ha beválik, meg lehet hagyni továbbra is, ha nem, lehet rajta változtatni (21.). Szóval itt kísérlet volt minden: az új rend a királyi tanácsban, az új rendszer az adóbehajtásban. Addig pedig fölfüggesztve marad az, a mit Szapolyaiék akartak volna elérni: Bornemiszának a várnagyságból való letétele. A három szövetséges egyaránt hozzájárult a végzésekhez. Lehet, hogy egyezség alapján történt; valószínűvé teszi az, hogy 1519-ben ismét napirendre került a dolog. De okvetlenül helytelen volt az, hogy a vezér elhagyta a pártját, és a főnemességhez csatlakozott, a minek következménye az lett, hogy a köznemesség körében nagyot csökkent Szapolyai tekintélye.Említettük már, mily kétes értékűek voltak a Szent György-napi diéta végzései. Maguk annak megalkotói tették lehetetlenné megvalósításukat, mikor a katonaság kiállítását előbb követelték, mint az arra rendelt adó összegyűlt. A másik baj nem anyagi, hanem erkölcsi. Ha a törvény nem szólott mindenkire, hanem csak abban a reményben hozták, hogy mindenki hozzájárul, természetes, hogy megtartása alól könnyen fölmentve érezték magukat azok is, a kik hozták. Több, mint valószínű, hogy nemcsak a köznemesek nem fizették meg az adót, hanem sokan azok közül se, a kiktől a megajánlás alapján várni lehetett volna. Hogy éppen papi renden levő férfiútól kellett Lajosnak az adót sürgetni, az e mellett bizonyít. 3 A szent-györgyi végzemények végre nem hajtásával lehet magyaráznunk azt a szokatlan eljárást is, hogy a király nem várta be a diétának rendes őszi terminusát, Szent Mihály napját, hanem beleegyezett abba, hogy a köznemesség által a rákosi gyűlésből júl. 25-ére egybehívott 1 Kovachich, Supplementum II. 396. 2 Acta Tomiciana V. 85. 3 Levele a borsmonostori apáthoz 1518 júl. 16. Kovachich, Supplementum II. 396.
