Szabó Dezső: A magyar országgyűlések története II. Lajos korában. (Budapest, 1909.)

(consessores, Marino szerint — nyilván tévesen — confessores). A 12 főúr közül 7 világi, 5 pedig egyházi főrend. Az öt papi tanácsnok az esztergomi s a kalocsai érsekek, az erdélyi, pécsi és váczi püspökök ; a világi tanácsadók pedig a nádor, Újlaki Lőrincz, Szentgyörgyi Péter, Szapolyai György, Buzlay Mózes, Báthori András s Drágff}János.

1 A köznemesi ülnökök neveit nem ismerjük. De nemcsak elnevezésükben, hanem szolgálatukban is van bizonyos különbség. Mikor kell a király mellett lennie a 12 tanácsosnak, arról nem szól a rendelkezés, de kimondja azt, hogy nyolcz nemes ülnöknek az év egyik s nyolcznak az év másik felében állandóan az uralkodó mellett kell tartózkodnia. A köznemesség mindig ott van a tanácsban, tehát könnyen kezébe kerülhet a túlsúly. A 12 tanácsos személyére nézve fontos az, hogy Brandenburgi György s Bornemisza nincsenek közöttük. A kiket fia mellett mintegy kormányzókul jelölt meg Ulászló, azok közül csak Bakóczot találjuk itt. Brandenburgi György s Bornemisza tehát kimaradtak Lajos tanácsából, de ennél nagyobb befolyású közt jelöltek ki számukra. Az országgyűlés beleegyezett abba, hogy reájuk bizassék a király nevelése. A tíz éves királynál ez nagy jelentőségű, azért a diéta biztosítékot kér a nevelőktől. Esküvel kötelezik őket arra, hogy jó példával járjanak Lajos előtt, a törvény tiszteletére tanítsák s a nemesi szabadságok épségben tartására: igérik, hogy külföldre ki nem viszik, csupán a tanácsosok beleegyezésével.

2 E szerint a királyfi nevelésébe a köznemességnek nem lett volna semmi beleszólása, viszont Brandenburgi György és Bornemisza János kárpótlást nyertek azért, mert a király tanácsából kimaradtak. A felelősség egy neme az, hogy a nevelők előre esküt tesznek az országgyűlésnek, mely őket e tisztökben megerősíti. Ezzel győz a törvényes álláspont, mert az új kormány, ha egyben-másban egyezik is Ulászló végső rendelkezésével, nem ennek következtében, hanem a diéta határozata folytán jött létre. 1 Marino Sanuto XXII. 250. * Függelék III. sz.