Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II. rész, 4. kötet, Különféle számadások és adójegyzékek 1454-től 1495-ig. (Sopron, 1936.)
Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ
szerepléséig vezető ember volt Sopronban, mert a nagyon hiányos adatok mellett is tudjuk róla, hogy kétszer volt városbíró és háromszor polgármester és egészen bizonyos, hogy e magas tisztségeket többször is viselhette, csak nem maradt fenn okleveles bizonyíték. Fia: János méltó volt mindenben az apjához, mert 1368-ban városbíró, 1369-ben polgármester, 1370-től kezdve 1385-ig jóformán egyfolytában ismét városbíró volt. Végrendelete alapján ítélve 1393 táján halt meg két fiút hagyván maga után, akik közül csak az egyiket, Mártont ismerjük névszerint, aki 1399-ben polgármester volt és 1406 körül halt meg, fitestvére ekkor még élt, mert említés van róla téve a végrendeletében, de a nagykorúságot ha el is érte, utódok ezután sem maradtak és így fíágon kihalt a család ez ága is, mert csak egyetlen leány maradt utánuk: Anna, akit Weispacher Miklós bécsi polgár fia János vett el feleségül és aki 1416-ban feleségével hozományul nyert Kelénpatak falut Sopron városának eladta. Dági Péter ispán másik fiának: Fülöpnek leszármazottai egy ideig szintén Sopronban maradtak, kimutathatólag 1339-ig, azután kiköltözködtek az Ausztria felé beálló békésebb idők beköszöntével dági birtokukra, ahol 1373-ig éltek, amikor birtokrészeiket eladták Sopron városának, ők maguk visszatértek Sopronba, újból városi polgárok lettek, és mint ilyenek előjönnek az 1379, évi telekkönyvben. Mivel ezután nem találkozunk nevükkel, bizonyára utódok nélkül elhaltak. Arra nézve, hogy ez a Dági család attól a Péter várnagytól származik, aki 1279-ben hűtlensége miatt fejével lakolt, nemcsak a Dág faluhoz való ragaszkodás az egyedüli bizonyíték, mi magába véve még nem volna egészen meggyőző, hanem épen a családtörténeti kutatás révén egy újabb és még kétségtelenebb adattal szolgálhatunk. Ezt a Péter várnagyot u. i. már IV. Béla király 1256-ban kihágásai miatt Sopronból elűzte és a tőle elvett soproni házakat és tornyot Dénes, Fyoch biró és testvére Pál, továbbá Zonuk, valamint ennek fiai: András és Adorján babóti polgároknak adományozta azzal, hogy ezentúl ezek a királynak tartoznak szolgálni 1 . Az itt szereplő Zonuk atyját is ismerjük: Ajándok volt a neve, amiként kitűnik ez IV. Béla király 1262-i okleveléből, mellyel a babóti malom és Monyorós nevű házhelyüknek birtokában megerősíti őket 2 , 1291ben András — ki házhelye után Monyorósdinak nevezte magát, — fia: Miklós ispán megveszi az Osl-nembeli Gergely cenki 1 Hazai okmánytár I. 32. 1. — 2 uo. I. 36. 1.
