Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II. rész, 4. kötet, Különféle számadások és adójegyzékek 1454-től 1495-ig. (Sopron, 1936.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

nyes ez évekből, de ebből a hiányból csak az következik, hogy mindazt, ami az elpusztulást elkerülte, annál jobban meg kell becsülnünk. Bármily aprólékosnak lássék e családtörténeti kutatás, okulásul álljon itt egy eset, hogy ezen az úton még a régi időkre nézve is mily fontos megállapításokhoz juthatunk el. A XIV. századnak egyik legjelentékenyebb soproni családja volt a Dági, elnémetesített formában 1351-től kezdve Agendorfer család, mely nevét a hasonlónevű Sopron melletti birtokától vette. Ez a Dág falu Sopron megye egyik legrégibb, oklevélben is szereplő helysége. Tudjuk, hogy Miskolcz-nembeli Domonkos bán tulajdonában volt, aki 1190 körül az általa alapított és borsmonostori cisztercita apátság néven ismeretes monostornak adományozta.

1 Az apátság e birtokát 1265-ben Péter ispán, soproni várnagynak eladta.

2 Ez a Péter várnagy azonban Sopron várát II. Otakár cseh király kezére játszotta, mely hűtlenségért 1279-ben Máté nádor lefejeztette és birtokait elkobozta. Az így a királyra szállott ingatlanok közül IV. László király Dág falut 1279-ben Os/-nembeli Péter fia Dénesnek adományozta megjutalmazván ezzel a dürnkruti csatában tanúsított vitézségét, mellyel a magyar sereg vezérének, a lováról lebukott Máté nádor életét megmentette,

3 az áruló várnagy balfi szőlejét pedig az ugyancsak Osl-nembeli Beled fia Beled ispán kapta.

4 Dág birtokának az Osl-nemzetség Németi-ágához tartozó Péter fia Dénes fiai: István és Dezső nemsokáig örvendhettek, mert Károly Róbert király ellenségével, a Kőszeghyekkel tartottak és így ők is hűtlenségbe estek és elérhető birtokaikat a király elkobozta. Bár írásbeli adat erre nézve nincs, mégis kétségtelen, hogy ez alkalommal szerezte vissza Dágot Péter comes, ki fia volt az áruló Péter várnagynak és felvéve a Dági családnevet, fiai: Péter és Fülöp 1321-ben nemességük mellett is soproni polgároknak vannak említve. Péternek Márton volt a fia, aki 1338-ban már tanácsos Sopronban és aki még 1349-ben is Dágon birtokos, de e birtokrészét rövidesen eladta rokonainak, hogy 1351-ben megvásárolhassa Kelénpatakot, ezért nem találjuk nevét a dági birtokosok sorában 1356-ban, mikor azok pereskedni kezdtek Sopron városával és 1358-ban, mikor rokonai Dágon megosztoztak. Ez a Dági, 1351-től kezdve németül Agendorfer Márton 1354-ig kimutatható 1 Wenzel: Arpádkori új okmánytár XI. 57. 1. — 2 Sopronm. okltár I. 28. 1. — 3 Wenzel i. m. IX. 223. 1. — 4 Hazai okmánytár V. 63. 1.