Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II. rész, 4. kötet, Különféle számadások és adójegyzékek 1454-től 1495-ig. (Sopron, 1936.)
Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ
Ezt a megállapítást Gross Lothar „Zur Frage der Wiener Erbburger" c. tanulmányában teljesen igazoltnak mondja és a maga részéről a családok gyors letűnésének az okát a politikai viszonyokban és a kedvezőtlen gazdasági állapotokban látja. 1 Ezt a felfogást a magam részéről nem egészen osztom, nem mintha az áldatlan politikai és gazdasági viszonyok ilyen irányú hatását kétségbe vonnám, de mindezeknél lényegesen fontosabb körülménynek tartom az akkori idők nagy-nagy gyermekhalandóságát, mely az orvosi tudomány elmaradottságából folyó rossz egészségügyi viszonyokban leli magyarázatát 2 . A falu az egészségesebb levegőjével ebben az időben kedvezőbb helyzetben volt, mint a város. Azután mi csak mindig a fíutódokat figyeljük, holott leányágon egy család még tovább élhet, ha a családnév ez esetben veszendőbe megy is. Ennek a kérdésnek sokkal nagyobb jelentősége van, mintsem első pillanatban gondoljuk, mert ha egy férfit gazdagon és hirtelen feltűnni látunk az adójegyzékekben, egész bizonyosak lehetünk abban, hogy polgárlányt vagy egy polgár özvegyét vett feleségül, az iparosok és kereskedők helybenmaradását is igen sok esetben a házasságuk biztosítja. Sajnos, hogy épen a német nyelvhasználat e téren igen tökéletlen, mert az asszony férjhezmenése után azonnal felveszi a férje nevét és az eredeti családnevét legtöbb esetben megállapítani sem tudjuk. így egy családnak leányágon való továbbélését azokban az időkben, amikor még anyakönyvek nem voltak, csak ritkán tudjuk kimutatni, de ebből távolról sem következik az, hogy a leányágat elhanyagoljuk, vagy hogy ennek fontosságát tagadásba vegyük. Ha az elmondottakat alkalmazzuk már most a vizsgálat alá vett soproni családokon, úgy azt látjuk, hogy a Székeles család Ausztriába költözött, a Haberleiter család egyik ágának gyermekei nagykorúságuk előtt meghaltak, a Körmendi és Ainweig családnál lányutódokról sincs tudomásunk, míg Juding Miklósnak volt egy lánya, ki férjhez ment idegenhez, Traismaurer Péter két lánya férhez ment, Eilinsgrab Egyed után pedig két leány, testvére: Farkas után pedig egy lány maradt, kiknek további sorsát azonban nem ismerjük. A soproni családkutatások folytatólagos menetét igen kedvezőtlenül befolyásolja az 1469—1487 évek közti űr, melyet még fokoz az a körülmény, hogy az okleveles anyag is igen szegé1 Mitteilungen des Vereines für Geschichte der Stadt Wien, 1. Bd. 43. 1. 2 1. erre nézve Kulischer, Allgemeine Wirtschaftsgeschichte I. 170—1. 1,
