Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II. rész, 4. kötet, Különféle számadások és adójegyzékek 1454-től 1495-ig. (Sopron, 1936.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

A Traismaurer család, melynek gazdagságáról 1459-ben és 1463-ban már megemlékeztem, első ismert tagja: Péter, ki 1419-től kezdve szerepel, neje Róji László lánya : Hedvig, kivel Okán birtokrészt kap,

1 belső tanácsos, mint ilyen 1438-ban egyízben városbíró is, 1447-ben már néhai, Két lányt hagyott maga után: Annát, ki Starch Jakab, későbbi bécsi polgárhoz ment feleségül és még szülei életében elhunyt, és Borbálát, ki viszont 1459 után Kempnei László felesége lett. Bár e családnak még két férfitagját ismerjük: u. m. Jánost 1427-ből és Istvánt 1439-ből, azonban ezek leszármazottairól sincs tudomásunk. Befolyásos család volt a XV. század első felében a Juditig család is, melynek első tagja: Miklós, az alsóausztriai Gumpoldskirchenből jött be és nagy vagyonát első feleségével, Ágnes asszonnyal, Luems Miklós özvegyével szerezte, ki végrendeletében 1413-ban férjéről bőségesen gondoskodott és bár Juding Miklós ezenkívül még háromszor nősült, mégis 1440 elején bekövetkezett halálakor csak egyetlen leányt hagyott maga után, kit Schönerst Ferenc, Erzsébet királyné szolgálatában álló osztrák úr vett el feleségül. Nagy vagyonának feleségére nem írott részét rokonára: Juding Simonra hagyta, ki 1454-ben is még adózott ezután, azonban Gumpoldskirchent Sopronnal nem cserélte föl. Vajmi keveset tudunk az Ainweig család első ismert tagjáról Istvánról, aki 1429-ben belső tanácsos gyanánt szerepel,

2 de azután nem találkozunk vele többé, míg Lénárd, ki Istvánnak fia lehetett, 1444-ben lép a cselekvés színpadára, hamarosan nagy tekintélynek örvendett, belső tanácsos lesz, rövid idő alatt ötízben viselte a polgármesteri tisztet, 1466-ban még élt, de 1468-ban már özvegye: Anna asszony fizetett adót még mindig jelentékenynek mondható 400 font dénár vagyonadó-alap után. Utódok itt sem maradtak. És így folytathatnók tovább a felsorolást a soproni családok rövid életű virágzásáról, de nem tesszük, mert a felsorolt adatok meggyőző erejűek, aki pedig még mindig kételkednék, annak azt feleljük, hogy más városokban is így volt. Az egykorú Aeneas Silvius Bécs városára nézve ezt a jellemző kijelentést teszi; „Pauci in civitate sunt, quorum proavos vicinia novit: rare familie vetuste, davene aut inquilini fere omnes..." 1 Sopronm. okltár II. 135. 1. Ahol nem hivatkozom forrásokra, ott az adatokat az okmánytáram egyes köteteiből merítettem. 2 Sopronm, okltár II. 136. 1,