Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II. rész, 4. kötet, Különféle számadások és adójegyzékek 1454-től 1495-ig. (Sopron, 1936.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

özvegye rótta le az adót. Két fiáról tudunk: Miklósról és Jánosról, akik 1467-ben az atyai örökségen egymással megegyeznek. A két testvér közül Miklós nevével először 1447-ben találkozunk. Gazdagon nősült, elvéve feleségül Pbendel János belvárosi polgár lányát Margitot, kivel tekintélyes vagyont kapott, apósa halála után 1462-ben pedig ismét örökölt többek között egy sarokházat a belvárosban az Előkapu mellett. Ekkor beköltözködött a belvárosba, a belső tanács tagja lesz, miután előzőleg már a külső tanács tagja volt, míg a külvárosban lakott. Egyetlen fia volt: János, ki szintén belső tanácsos és aki még apja életében, 1481-ben meghalt, maga után hagyva az özvegyen kívül két árvát: Margitot és Jánost, akik mindketten 1495-ben rövid időközben még fiatalon elhunytak és ezzel a családnak ez az ága ki is halt. A család másik ágon azonban továbbélt, mert egyik tagja György 1528-ban említve van, mint Szent György-utcai háztulajdonos, de bizonyos, hogy a XVI. század folyamán ez az ág is kipusztult és ezzel a Haberleiter családnév Sopron további történetében teljesen ismeretlenné vált. Már sokkal rövidebb életű volt az Eilinsgrab család, melynek első ismert tagja: György 1418-ban tűnik fel, de már Egyed és Farkas nevű fiaiban, kik közül Egyed atyjához hasonlóan a legmagasabb városi tisztségbe emelkedett, 1468-ban fíágon e család is kihal. A kétségtelenül magyar származású Székeles család, melynek első tagja: Péter 1408-tól kezdve 1430-ban bekövetkezett haláláig 12 éven keresztül volt Sopron polgármestere, még nevében is elnémetesedett, amikor a németajkú polgárság Gelusch-ra változtatta át e családnevet, özvegye, családi nevén; Wolfram Ilona 1432-ben Kottanner János bécsi polgárhoz ment feleségül, ki később Erzsébet királyné udvarhölgye lett és mint ilyen nemcsak a szent korona eltulajdonításával, hanem az általa írt emlékiratával is nagy hírnevet szerzett magának. Székeles Péternek egyetlen fiát ismerjük, Vilmost, aki kivándorolt Alsóausztriába, 1435-ben Mannswörtön lakott és ettől kezdve elvész a szemeink elől. Az ugyancsak magyar eredetű Körmendi családnak három tagját ismerjük: Mihály 1424-ben és Lénárd özvegye 1429-ben a külvárosban laknak, míg András, kivel 1429-ben találkozunk először, a belváros lakója, belső tanácsos, két ízben városbíró és polgármester, 1464-ben még él, de 1465-ben már néhainak van említve és fiú-utódokat nem hagyott maga után.