Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. II. rész, 4. kötet, Különféle számadások és adójegyzékek 1454-től 1495-ig. (Sopron, 1936.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

együttesen állapította meg. Az így összeállított adójegyzéket most a városi jegyző az öt adókerület szerint lemásolta és behajtás céljából az egyes adószedőknek átadta, akiknek a gondja volt a legnehezebb munka: az adó beszedése. Az adószedés idejét dobolás útján közhírré tették és egy-két, esetleg több heti időt engedtek a fizetésre, A beszedett adót a városi kamarás nyugtatvány ellenében vette át az adószedőktől, akik fáradságuk fejében tiszteletdíjat kaptak. A közölt adójegyzékek közül ilyen, az adószedők számára készült kerületi adójegyzékpéldányok a 4., 14., 20. és 21. szám alattiak és ezenkívül az 1459. évi adójegyzéknél fennmaradtak a külváros 2. és 4. fertályára vonatkozó példányok is, miként ezt a körülményt a 150. l.-on meg is említem. Mindent összefoglalva az adókivetés Sopronban a XV. század folyamán, olyan körültekintéssel történt, hogy a XX. századi adókivetést sem tekinthetjük jobbnak. Amennyiben egyik-másik adófizető a kivetést magára nézve bármely okból sérelmesnek tartotta, ez esetben a tanács előtt panasszá' élhetett és ha felhozott okai meggyőzőek voltak, úgy a tanács az orvoslás iránt rövid úton azonnal intézkedett. Az igazságos adókivetés volt a tanács helyes működésének egyik legnehezebb próbája, a polgárság belső békéjének pedig a legfontosabb előfeltétele : ebben a korszakban ezt az annyira fontos belső békét és egyetértést erről az oldalról veszély nem fenyegette. Nagyon tanulságos eredménnyel jár az egyes polgárok vagyoni állapotának a vizsgálata is. A belvárosi polgárságnak ezirányú túlsúlya a külváros felett, azonnal szembetűnik. Mivel a külváros a középkorban még fallal körülvéve általában nem volt, csak a külső városkapuk környéke volt megerősítve, ezért az ellenséges támadásoknak eredményesen ellenállni itt nem tudtak és ennek következménye volt, hogy támadás esetén a külvárosiaknak nemcsak a termése forgott veszélyben, hanem a házaik épsége is, melyek több alkalommal ki voltak téve az ellenséges gyújtogatás pusztításának. Ezért lesz a belváros vagyona lassankint nagyobb a külvárosénál. A belváros 98—120 vagyonadófizetője többet jelentett, mint a külváros 367—524 adózója, minek megfelelően Sopron legvagyonosabb polgárai a belvárosban laktak. így 1459-ben Sopron leggazdagabb polgára egy özvegyasszony volt, Traismaurerné, aki Konradshoffal együtt 1417 font dénár értékű vagyon felett rendelkezett. Ez a vagyon 1463-ban változatlan formában egy mosonmegyei nemes : Kemp-