Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 4. kötet, Oklevelek és levelek 1453-tól 1459-ig. (Sopron, 1925.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

sors jutott osztályrészül ez áldatlan korszakban. Két malomkő között őrlődik lassan, ellenség és jóbarát részéről egyaránt károk érik, kereskedelme és ipara pang, a város és a polgárai a folytonos villongások miatt eladósodnak, mi jó hírnevük megfogyatkozását vonja maga után; hiába vetnek, az aratásukat megdézsmálják a rakoncátlan zsoldosok vagy a kóborló csőcselék és a szüret idején hasonló rettegésben kell élniök. És e nehéz helyzetből a város tanácsa nem talál kivezető utat. Belsőleg sóvárogva lesik a pillanatot, hogy a szent koronához való tartózandóságuknak minden magánjogi megkötöttség nélkül bizonyságát adhassák, de külsőleg hűségesnek kellett a városnak magát mutatni hatalmas zálogos ura: a német császár irányában! A városnak, ha nem akart e visszás helyzetben tönkremenni, más választása nem lehetett, minthogy ügyes, sima politikával időt nyerjen, a súlyos ellentéteket tompítsa, lehetőleg jó viszonyban álljon a természetes és a zálogjog alapján a tényleges urával, vagyis a magyar királlyal és a német császárral. Ez sikerült is a város bölcs vezetőségének és ilyen módon a város körül kevés megszakításokkal dúló csatározásoknak katasztrofális csapásaitól Sopron megmenekült. V. László uralkodásának utolsó évében, 1457-ben komolyan törekedett Sopron visszaváltására és ha ez sikerült volna neki, úgy Hunyadi László lefejeztetése miatt jogosan háborgó magyar nemzetet ezzel és a szent korona visszaszerzésével bizonyára le tudta volna csillapítani. Mielőtt azonban a tárgyalások, melyek megindultak, befejeződtek volna, a király Prágában váratlanul elhunyt (257, 259, 269, 290. sz. oki). Űj királyválasztásra került a sor, melyre az országnagyok Sopron városát meghívták és Sopron a követeit el is küldte (292, 298. sz. oki.). Nem véletlen, hogy a megválasztott Mátyás király legelső előttünk ismeretes, magyar földön kelt levelét éppen Sopron városához intézi Semptéről 1458. febr. 12-én, melyben a várost fogságából való szerencsés kiszabadulásáról értesíti (314. sz. oki.), mert az éleseszü ifjú király Sopron fontosságát kellőképpen képes volt már akkor értékelni. A város minden lehetőt elkövetett Mátyás király érdekében, midőn ez a német császárral tárgyalásokat kezdett, ki hálával ismeri mindezt el, kiváltságaikat megerősíti és a város visszaváltását megígéri (329. sz. oki.), de még ekkor az ígéret nem válhatott valóra nemcsak III. Frigyes makacssága és lehetetlen feltételei, hanem nem utolsó sorban a pártütő magyar főurak miatt sem, akik kezdetben titokban, majd teljes nyílt-