Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 4. kötet, Oklevelek és levelek 1453-tól 1459-ig. (Sopron, 1925.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

VJ sággal helyezkedtek Mátyással szembe és a német császárt óhajtották királlyá tenni (415, sz. oki,), kivel megállapodván 1459, márc, 4-én Bécsújhelyen a szent koronával meg is koronázták magyar királlyá. Ezt az idegen földön végbement koronázást maga III. Frigyes sem tekintette véglegesnek, mert magyar földön, Székesfehérvárott meg akarta ismételni, miként ápr. 15-én Sopronhoz írt levelében olvashatjuk: „.. . and uns, alspeldist wir mugen, in das benannt unser Kunigreich ze fugen vnd verrer der kunigelichen Krönung, als sich gepürt, loblich nachzegeen mainen . . és ezért a várostól csapatokat kért Kőszegre küldeni (434. sz. oki.). Ez a koronázás nem valósulhatott meg, a harc azonban Sopron körül ismét erősen fellángolt, melynek a brünni fegyverszünetnek kellett volna ideiglenesen véget vetni, de egyik fél sem gondolt Őszintén békére, mit eléggé bizonyít az a körülmény, hogy a német császár Grafenegg Ulrikot e fegyverszünet után nevezte ki soproni városkapitánnyá és a magyarok is felkészülten álltak a harcra (475—6., 479., 481., 483—5., 488—9., 493, sz. oki.). A jelen oklevéitárban a már említetteken kívül még igen számos, politikai vonatkozású becses adatot lehet találni, melyeket nemcsak a magyar, hanem az osztrák történetíró is szívesen vehet, de nagyon változatos és igen bőséges művelődéstörténeti anyag is van a most közölt oklevelekben és magánlevelekben. Természetesen első sorban a soproni vonatkozásúak a túlsúlyban lévők, amiként az egyik előző kötetben a levéltári anyag egységes voltát már egy ízben hangsúlyoztuk. Magyarország és Ausztria alattvalói közti jogszolgáltatásra nézve többször történik hivatkozás. Ha az osztrák és a magyar fél között bármi okból kifolyólag olyan véleményeltérés, követelés, sérelem stb. támadt, melyet maguk között békés egyezséggel elintézni nem tudtak, ez esetben önkényesen elégtételt venni nem volt szabad, hanem mindig az alperes felett illetékes bírói szék előtt kellett a felperesnek igazát keresni és csak az ilyen birói ítélet alapján járhatott el törvényes alapon az ellenfelével szemben az a fél, akinek javára a bíróság Ítélkezett. Az igazságszolgáltatás megtagadása esetén az egyik ország megtorlással élt a másik ország alattvalóival szemben, mikor is nem törődtek azzal, hogy ártatlant vagy bűnöst sújt-e az eljárás, mely rendesen az áruk lefoglalásából vagy az elfogott, másik országbeli lakósok börtönre vetéséből állott (132., 164., 192. sz. oki.). Ha pl. mindkét peres fél osztrák volt, viszont a per tárgya