Házi Jenő: Sopron szabad királyi város története. I. rész, 4. kötet, Oklevelek és levelek 1453-tól 1459-ig. (Sopron, 1925.)

Tartalomjegyzék - ELŐSZÓ

Sopron élére. Az elzálogosítás nagy megütközést és felháborodást váltott ki az Ulászló-párti magyar főurak sorában és hogy a soproni polgároknak sem tetszett az új helyzet, ez egyéb forrásokon kívül Rozgonyi Simon ápr. 14-ikí leveléből is világosan kitünk (III. 254., 256—7., 259, 260. sz. oki). Miután sem Erzsébet királyné, sem Ulászló egymás felett döntő győzelmet aratni nem tudtak és ezért inkább a békés egyezkedés útjára tértek, miután a fenyegető török veszedelem elhárítása a legfontosabb országos kérdéssé vált, mire való tekintettel IV. Frigyes német királlyal szintén fegyverszünet jött létre: ilyen politikai viszonyok közepette azzal, hogy Sopron elzálogosítását érvénytelenítsék, komolyan senki sem törődött, csak alárendelt ügy szerepét tölthette be e kérdés a többi lényegesebb probléma mellett. Sopron számára nem maradt más bátra, minthogy az uralkodók példájára a szomszédos, magyar kézen fekvő várak parancsnokaival, így Kapuvár, Szombathely, Kőszeg, Léka, Borostyánkő és Szalonak várakkal fegyverszünetre lépjen (III. 280, 283, 286—8, 296—7, 301, 307. sz. oki). Miután Ulászló király a várnai csatában elesett, Erzsébetnek fiát, a még gyermek Lászlót most a magyar rendek elismerik királynak, ki IV. Frigyes udvarában nevelkedik, sőt a szent korona is az ő kezében van, a német királynak tehát Sopron zálogjogának biztosítására a kellőnél is több eszköz állott rendelkezésére. Más forrásokból tudjuk, hogy amidőn a magyar rendek 1446-ban először kisértik meg IV. Frigyesnél, hogy V. László királyt a szent koronával együtt nekik adja ki, ugyanekkor Sopron visszaszerzésére is törekedtek. Ez a három kérdés szorosan összefüggött egymással, de IV. Frigyes nem az az ember volt, aki hajlandó lett volna mind a három kérdésben egyszerre és egykönnyen engedni. Csak hosszas küzdelmek után és csak a legvégső szükségben sikerül III. Frigyes császár kezeiből 1452 szept. 4-én V. László királyt kivenni, a szent korona és Sopron városa azonban továbbra is birtokában marad. Miután a zálogjog Sopron részére mindinkább tűrhetetlenebb és elviselhetetlenebb teher lett, Phetrer Miklós tanácsosa révén V. László bécsi udvarában titokban lépéseket tett a visszaváltás szorgalmazására (III, 470. sz. oki.), de ez a kísérlet eredményre nem vezetett. Ennek oka első sorban az általános helyzetben, az egymás ellen áskálódó, saját önző érdekeiket tekintő vezető emberek állandó széthúzásában, az ifjú király tapasztalatlanságában és határozatlanságában keresendő. Sopronnak keserű