Nagy Imre–Páur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius II. (Győr, 1865.)

Bethlen Gábor fejedelem Pázmán Péter érsekhez irt levelében panaszolkodik a hamis hirtevök ellen, irja továbbá, hogy a házasságon, nem pedig a hadakozáson töri fejét, azért valameddig az ö részökrol alkalom nem adatik az üstök vonásra, addig veszteg ül, különben ajánlott szolgálata elfogadása Öt leginkább megörvendeztetné. Vásárhely, 1625. jul. 14. Reverendissimo et IUustrissimo Domino Petro Pazman. Archiepiscopo Strigoniensi, Loeique Eiusdem Comiti perpetuo, Primati Hungáriáé, Legato Nato, Summo per Hungáriám et Secretario et Caneellario, ac S. C. Rq. Maiestatis Intimo Consiliario etc. Amíco nostro benevolo. (Fejedelmi veres viaszba zárt nagy pecsét.) Reverendissime et Illustrissime domine uti fráter honorande. Bercsényi Imrétől küldött kegyelmed levelét illendő becsülettel vévén, szóval való izenetit is megértettem, az kegyelmed jó intését, hozzám való jó akaratjának és az közönséges jónak bizonyos jelének agnoscálom és azokért semmit nem neheztelek, sőt szeretettel vöttem, de nem tagadhatom Uram, hogy magamban sokat busulék, sőt ugyan kesergek, hogy a mikor legnagyobb szívbeli szeretettel akartam és igyekeztem szolgálni ő felségének, akkor bontják el az hamis informatorok minden jó indulatimat, és ö felségét is tőlem elidegeníteni mesterkednek, mi lehessen oka ennek, hogy ő felségénél én confidentiát nem tudok eddig szerezni, eleget csudálkoztam rajta, holott bizonyságom az Ur Isten, és az magam lelkemismereti, ebben énnekem, hogy miolta ő felségével megegyeztem, semmiben elmémet ugy nem fárasztottam, minthogy személyemnek confidentiát csenálhassak ö felsége előtt, és valaminémü utakat erre feltalálhattam, mindeneket megpróbáltam, mert oly oblatiókat töttem mind maga ő felsége főkövete Internuntiussa, és magam emberi által, melylyeket azt reménlettem, hogy nagyobbak ne lehessenek, és azokat suo tempore re ipsa, et non uerbis kész voltam In rei ueritate megbizonyítani, de ha nem kedvesek és nem hitele-