Nagy Imre–Páur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső: Hazai okmánytár. Codex diplomaticus patrius II. (Győr, 1865.)

sek, avagy mivel némely punotoknak continuálásában arról az részről nem adatik az mostani rut confusióban, nem én vétkem. Ez egy dolog igen keserves és méreggel telylyes, hogy akármint igyekezzem jót cselekedni is minden actáimat viszszamagyarázták az én barátim, a mint ez nyilván való igazság, hogy 14 holnaptol fogva csak Magyar ország felé sem voltam különben, hanem Szilágyban harmad nap alatt Kapi András lakodalmakor, mégis azt hirdetik, hogy Váradon, Kassán hol vagyok, hadaimat immár az ö felsége ditióiban általszállítottam, maga bizony az 14 holnaptol fogva 2000 emberemet egygyütt nem láttam, nemis mustráltam fizetett szolgáimat is derekason noha szokás volna. En Uram valami vagyok, mert semmivel nem dicsekedhetem, holott nec miles nec sapiens nec diucs nem vagyok, de mindazáltal a mi kicsin vagyok, minden elmécskémet arra fordítottam volt, hogy ö felségének igen syncerissime szolgáljak, de eddig az én tökélletes oblatióim megvettettenek, és az hamis delatoroknak nagyobb hitelek volt, melyekre nézve magamat nekem is nem volna illendő tovább kelletnem magam gyalázatjával, de hogy conscientiámat sálválhassam, az ö felsége kegyes intimátiója szerént jámbor szolgáimat im ismét méltóságos személye eleiben indítottam , kik által az én kevés, de tökéletes és talám nem szintén haszontalan szolgálatomat ö felségének offerálom, melyet ha ö felsége vészen, és engemet magáévá csinál s hihet nekem megbizonyítom re ipsa Isten életemet halasztván, hogy ö fölségének erőm szerint szolgálni ügyekezem. Kérem annakokáért kegyelmedet, ha miben méltónak itéli, ö felsége előtt való törekedésével dolgaimat promoveálja elhivén bizonyoson, hogy meg nem fogyatkozik felőliünk való igíretiben, csak lehessen az hitel, nekem az tetszenék, hogy nem kellene szintén illyen jó akaró szolgáját Ö felségének megvetni, de legyen és áljon minden az ö felsége szabados arbitriumában. Ez egygyet kívánnám igen, hogy akarmi piacon vén asszonyoktol hallott hireknek ne adnának hitelt, hanem először látatnák meg az ö felsége tisztviselői, mert könynvíi az