Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)

etiam de praesenti, potentia mediante et in praeiudicium et damnum dictorum exponentium valde magnum ; etc. Dátum Bude Sabbato proximo ante festum Beate Margarethe virginis et martiris. Anno Domini Millesimo quingentesimo decimo octavo. (Békésmegyei Évkönyv XVI. köt. 58—60. 1. a Bölönyiek nagyváradi levéltárából.) Megjegyzés. A hatalmaskodó Gál ispán gyulai várnagyról ez évből még az alábbi két okleveles adatunk van. Az egyik, hogy a Gerdosieh Pétertől szerzett megyesi jószágába a székesfehérvári keresztesek konventje 1518 június 29-én iktatta be.

1 A másik, hogy 1518 szeptember 27-én megszerezte Nadabi János zarándmegyei Kezv jószágának felét;

2 míg másik felét nemsokára (1519 április 6-án) Nadabi Menyhárttól vásárolta hozzá az aradi káptalan előtt 51 forinton.

3 Kellett is a vagvonszaporítás, mert családja ekkor már Krisztina felesége mellett György, András, István és Bertalan fiúkból meg Katalin nevű leányából állott. 1 Karácsonvi jegyzete a Gál-család levéltárából. 2 Az Orsz. ltár Dl. 23089 sz. okleveléből. 3 Ugyanott, Dl. 23160. 98. Gyula vára, 1518 szeptember 2. Gyula várnagyai és Gyula város tanácsa György brandenburgi őrgrófnak. Jelentik, hogy Gyulai István diáknak, néhai Gyulai Pál diák jiának némely gyulai lakosok ellen igazságot szolgáltattak. Post nostrorum servitiorum humillimam, fidelissimam ac perpetuam commendationem. Illustrissime princeps et domine, domine gratiosissime. Quia in his diebus praecedentibus adduxit nobis Nobilis Stephanus literátus, nótárius domini Stephani de Bathor, filius condam Pauli literati de Gywla literas Vestrae Illustrissimae Dominationis, in quibus scilicet literis mandavit et commisit nobis Illustrissima Dominatio Vestra, ut, si cum idem Stephanus literátus ex iobagionibus eiusdem lites et causas propter res patris sui, quae a patre suo ad eum devoluta essent, iure mediante movere et acquirere vellet, extunc dicto Stephano literato satis ius facere et administrare deberemus: Nos igitur, gratiosissime domine, mandatis eiusdem Vestrae Illustrissimae Dominationis satisfacere curavimus, tanquam mandatis domini nostri gratiosissimi ; nos itaque in uno certo die in domo Vestrae Illustrissimae Dominationis congregati fuimus, ac nonnullos extraneos, probos et idoneos homines pro tribunali sedere fecimus. Mox dictum Stephanum literatum conquesivimus ac interrogavimus : qui essent ipsi homines cum quibus ipse lites et causas habere vellet. Ipse nobis mox significavit. Nos ipsos homines coram nostra persona convocare fecimus, videlicet Michaelem Cantor ac Ladislaus Zwch de Gywla, qui Stephanus literátus adversus Michaelem Cantor ac Ladislaum Zwch respondit et dixit tali modo : «Hoc dico, quod ipsi fuerant executores patris mei, et ipsi habent bona patris mei.» Audiens Michael Cantor, respondit contra Stephanum literatum : «Ego executor patris tui non fui, sed res patris tui, quos ego habui, emi in paratis pecuniis et pretium persolvi, quod possum approbare.» Ét iterum approbavit cum literis civitatis ; praefatus Stephanus literátus per Michaelem Cantor nil obtinere potuit. Item Ladislaus Zwch contra Stephanum literatum sic respondit : «Ego non fateor, ut non fuissem executor patris tui, quia fui executor, sed res patris tui, quae apud me fuerunt in debita patris tui persolvi, et restantias fratres et consanguinei cum lite et captivitate de manibus meis extra receperunt, de qua lite et captivitate dictus Ladislaus Zwch literas civitatis habuit et nunc quoque habét.» Nos