Veress Endre: Gyula város oklevéltára. 1313-1800. (Budapest, 1938.)
sem ott kinn semmit nem hagyának ; amennyit itt benn hadtanak is, higyje Nagyságod, keves vagyon jó benne, kit Nagyságod megért béven. Ennek előtte kegyelmes uram, valamel tiszttartót itt hadtanak : mindeniket ugv hadták, hogy három vagy négy hópénzt hadtanak ; énnekem csak három pénzt sem hagyának. Kegyelmes uram, én te Nagyságodnak igazat irok, az hatalmas istennek eskeszem, hogy én az én hasznomat nem keresem, mert én még akkoron istennek ajánltam mind testemet, lelkemet, feleségemet, gyermekimet és mindenemet ez világon, ha az idő hozza, ezt én meg mielhessem : ezzel én bátoritom és biztatom uronkat ő felségét és te Nagyságodat : meg nyugodjék lelketek, kétségtek ne legyen ebben. De Nagyságod ennek értelme én ezen félek, hogy ha valami indulat leszen : minemű terekkel béllett nép vagyon itt ez földön, jelesben ez drabant, nem hogy egy hóra, de csak három napra meg ne adhassam hópénzét : vagy terek, vagy magyar : kész melléje állani. En jól tudom, mivel meg érem, de jaj e szegén feldnek, ha ez ház el vesz : az Tysza leszen mindenütt határa a tereknek ; csak egy előben ne hadnának, szólnának az urak is ő felségének : Ne hadna csak ez nyáron, hogy én is gyarapodnám ilyen nagy pusztában. Nem kellene szólnom, de isten tudja, hogy igazat irok Nagyságodnak : Mágochy uram nem gazda volt itt Gywlában, hanem dúló, fosztó volt ; kyrálnak semmie itt nem volt : ezt ugyan meg bizonyitá, hogy nem volt semmie, mert ha Gywlát el vihette volna is, el vitte volna. Sok árkos paiprosra én meg nem Írhatom, mennyit kellene Nagyságodnak irnom, de te Nagyságodhoz im emberimet bocsátám, kitől Nagyságod mindent meg ért. Az hatalmas isten tartsa meg Nagyságodat, írtam Gywlában Szent Gvewrgy oktavája napján. Anno 1559. N(agvságod) szolgája Bornemysza Benedek hevesi gywlai kapitan idem manu propria. (Orsz. ltár. Budapest. Nádasdy-missilisek. Végig sajátkezű.) Megjegyzés. Levélírónk Mágochy Gáspár elleni kifakadásában alig van valami túlzás, mert kezelésében az a királyi bizottság, amely tőle Gyula várát átvette s napokon át vizsgálta számadáskönyveit, bizony igen sok rendetlenséget talált abból az öt esztendei korszakból, amíg Mágochy (1554 május 23-ikától 1559 április 9-ikéig) Gyula vár parancsnoka s uradalmának gondviselője volt. A számvizsgálat eredményeként a Magyar kamara a nagyértékű terményektől eltekintve 36.440 forint 17 1/ 3 dénárt kitevő összeget követelt tőle. Ez ellen Mágochy azt hozta fel, hogy ő a magáéból 25.185 forintot és 45 dénárt költött Gyula várára. De a kamara erre azt felelte, hogy még az esetben is 11.254 fl 72 1/ 3 d összeget tesz ki elszámolatlan tartozása j 1 amihez még további 22172 forintról kellett volna számot adnia, amellett, hogy a gyulai uradalom 200 kisebb részjószága jövedelmét nem vezette be könyveibe. 2 1 Acsády Ignácz : Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt (Budapest, 1888) 106. 1. Á «Summarius extractus ex rationibus domini Casparis Mágochy» a jelzett időből megvan a M. Nemz. Múzeumi Levéltár Városi iratok gyűjteményében. 2 Részletezve a kamarai Liber restantiarum 145—153. levelén. (A múzeumi kézirattár Fol. Lat. 906 k. kötetében.) 403c Augsburg, 1559 május 9. Ferdinánd király gyulai Gál Andrásnak. Értesülvén jelentéséből, hogy a magvaszakadt Jaxyth János és Ezthari Farkas társa, Karthyal Miklós is utódok nélkül húnyt el, az ő birtokrészeit is neki adományozza, azokhoz, amelyeket a két előbbi után már eddig is bírt Bihar és Csanád megyékben, Kötegyán és Bemethe környékén. (Orsz. ltár. Budapest, Liber regius III. köt. 570. 1.)
