Fejér, Georgius: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tomi VII. Vol. 3. (Budae, 1835.)

í>6 obtineat perpetuae íirmitatis, nec in aliquo cursu temporum possit vei debeat per quempiam in irritum reuocari, vei retractari, praedictis Bochou, Bench et Bethlen, ac eorum posteritatibus praesentes concessimus litteras dupplicis sigilli nostri munimine roboratas. Dátum per manus Magistri Petri dilecti et fidelis nostri aulae nostrae ViceCancellarii. Anno Domini Millesimo ducentesirao sexagesimo octauo." L. 8. Ex arcliivo Comitum Bethlen. XLVI. An. Ch. 126f. Idem Stephanus, Dux vna Cumanorum, fidelibus SSM/S Georgio ac Bartholomaeo terram Thoh Cot. Zathmár corifert. István, Isten' kegyelméből, Magyar Ország' ifjabb Királlyá, Erdély' fejedelme , Kunok' Ura, Kristus minden híveinek, a' kik ezent látandják, üdvösséget minnyájunk Üdvözítőjében. Azok, a' mik üdöben touiénnek, hogy íidönek folytával ne ingadozzanak , írás' bizonyságával szoktak megerősíttetni. Azért minnyájoknak, mind mostaniaknak, mind utánnunk leendőknek ezek' rendével kivánnyuk nyilvánságossá tenni; hogy figyelmezvén hivségére , és szolgálatinak érdemire Gergelynek és Bertalannak, Pál' fiainak, ki testvére vala Pál Grófnak, Ipud fiának, mellyet, 's mellyeket Ők gyermekségüktől fogvást a' mi Udvarunkban szüntelen szolgálván, ifekíink híven, és szorgalmatosan tettek, kiváltképpen pedig midőn Szülőink minket üldöztetlek, félre tévén Szülőiknek, Rokonaiknak, Joszágiknak, és minden Vagyonaiknak tekéntetét, mellénk ragaszkodtak, mindenféle szolgálat' nemeit parancsolatunkra véghez vitték dicséretesen, tolunk