Fejér, Georgius: Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis. Tomi VII. Vol. 3. (Budae, 1835.)

el nem távozlak, a* szerencse töménytelen történetire magokat érettünk feláldozván, a' halál számtalan veszedelmilol nem irtózván, sokféle táborozásinkban halálos sebeket, a' mi fejünk és koronánk váltságáért felvették, és más nehéz gonddal járó és dicséretre méltó tetteket a'háborúk' sok viszontagságiban dicsőségesen véghez vittek; mellyeket maga rendi szerént ezennel le se írhatunk. Hiv szolgálatijaik megjutalmazására tehát 's haladásunk' megbizonyítására, noha nagyobbakra iléllyük ÖkeL érdemeseknek, és kevésnek véllyük, a' mit mostanában cselekszünk, azokhoz képest, miket ínég eltökéllettünk eránttok magunkban ; Ő nékik Thoh nevezetű földet, melly némelly magva szakadtt Zothmár Vármegyében fekvőt, és a'mi adományunknak alá tartozandót, mellyet ez előtt János Mesternek, Zothmári Esperestnek, a'mi kedves, ét hív üd vari Papunknak, szolgálatinak érdemiért — ajándékoztuk örökké biratandót, és azután Ő, senki sem kénszerítvén ötet, maga különös jóvoltából kedvezni akarván ez által említett rokoninak, a' mi kezünkbe vissza adta, azon határok és határ-vitelek alatt, mellyek alatt azon föld elobbeni birtokosok által biratott, s elmezsdéltetett, nevezett híveinknek Gergelynek, és Bertalannak, 's általok az Ö maradékiknak, és maradékik' ivadékinak adtuk, át adtuk, és ajándékoztuk örökösen, és megmásolhatatlanúl biratandót; melly föld' személyes birtokába Őket Gróf Byna emberünk által. Váradi káptalan bizonysága , szomszédok', és határosok' jelenlétében, senki nem mondván ellene, bé helyheztettük, mint a' nevezett káptalan' levelében telyesebben feltéve láttuk. Hogy tehát ezen birloklevelünk örökké tartóssága erejét vegye, 's idő-