Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

mennyit kap készpénzben és mennyit ingóságban, az akkori szokás szerint Iábasjószágban. Minthogy Machk asszony nem engedte el az országos szokásjog alapján őt megillető hitbért, sem a férjétől, sem atyjától nyert jegyajándékot, a sógoroknak pénzben vagy ingóságban kellett kiadniok az özvegyet megillető vagyonrészt. Machk asszony 1359 jún. 17.-én a Szentháromság vasárnapját követő hétfőn megjelenik az ipolysági konvent előtt s kijelenti, hogy jogos követelése dolgában Mihály és Miklós nevű sógorai „omnimodam satisfactionem fecissent et impendissent" azaz teljes kielégítést nyújtottak. Az ipolysági konvent pátense viszont Lőrincfia Mihály és Miklós, a sógorok kezében biztosíték volt arra nézve, hogy az özvegy vagy jogutódai sem a hitbért, sem a jegyajándékot nem kereshetik többé rajtuk. 1 Annak a birtoknak a képe, mely a Bory és Borfői családok kezén volt s lassan összekerült, az oklevelek tanúsága szerint szántókból, legelőkből, erdőkből és ritkás berkekből áll. (I., X. oki.) Van rajta sarjutölgyes „vepres quercuum"

t

í(I- oki.), van délfelé egy magános tölgy is (I. oki.), mely határjelzőnek is szolgál. A határjelzők egyébként valószínűleg földhányások voltak, különben nem keveredtek volna olyan élénk pörbe a Borfőiek a Móth, meg a Litasi családdal. (IX. oki.) Vízi malomról, szárazmalomról nem esik szó az első oklevelekben. A jobbágytelkek számát soha egy emlék fel nem sorolja s csak hozzávetőlegesen lehet reájuk következtetni a birtok nagyságából. 1 Illés: A magyar házassági vagyonjog stb. 24, köv. 1.