Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

szegése a nagyobb hatalmaskodásban való egyszerű elmarasztalást vonta maga után. Borfő határában azonban a Tegzesfiak tovább hatalmaskodnak. Unokafivéreik, a Lőrincfiak a vármegye elé viszik panaszukat és 1342 dec. 2.-án kiszáll egy szolgabíró Borfőre, amelynek határában egybegyűlnek a peres felek, egyfelől Borfői Lőrinc fiai: István, Jakab és Mihály, másfelől Borfői Tegzes István fiai: Tamás, Micsk, Beke és Zomor. A tárgyalás vége az lett, hogy a Lőrincfiak eltiltják a Tegzesfiakat a borfői birtok használatától, kivéve az ország ajándékát (excepto numere regni), 1 amely nyilvánvalóan különbözött az egyes családtagok kir. adománybirtokaitól. Ilyen volt a szabad rendelkezéssel adományozott descensus jogú föld is, mely a Szent korona elidegeníthetetlen nemesi földjeitől eltérően olyan, mintha a honfoglaláskor szerezték volna. Ebből az eltiltásból valószínűleg további viszály származhatott, mert néhány esztendő multán a Lőrincfiak agyonverték Tegzes István fiát, Micsket. A gyilkosság megyeszék elé került és a tettesek a fejváltság tárgyában kénytelenek voltak Garamszentbenedeken megállapodást kötni a megöltnek fivéreivel. Eszerint a Lőrincfiak 22 budai ezüst márkát fizetnek Tegzes István fiainak, azonfelül átengedik nekik a Kapcsad és Monyoród közötti birtokrészt, melyet osztályon éppen a Tegzesfiaktól kaptak. A határidő elérkeztével Micsk homágiumát az esztergomi káptalan előtt ki is fizették. A HOMAGIUM. Homágiumon vagy fejváltságon azt az összeget értették, melyet — mindaddig, míg a vérdíj intézményét az 1853 máj. 1. kelt igazságügymin. rendelet el nem törölte — a gyilkos a sértett rokonainak fizetett, hogy tettéért se őt, se rokonait ne üldözzék. Idők folyamán vita tárgya lett, hogy a homagium voltaképen kinek a fejváltsága, azé-e, akit meggyikoltak vagy pedig a gyilkosé. A vitát mindenkor a törvénynek szabatos magyarázata dönti el. Hiszen Szt. István törvénye világosan megmondja, hogy a szabad ember a tolvaj szolga orrát és fülét 5—5 penzával, s szabad ember megöléséért fejét 110 penzával válthatja meg (egy penza = 30 dénár = 1 tinóval). Werbőczy tisztázza a kérdést, mikor határozottan kimondja, TxTökl. Du Cange: Glossarium. IV. k. 1101. 1.