Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

A BÖRFŐI CSALÁD KÖZJOGI ÁLLAPOTA ÉS BIRTOKA. A CSALÁD KÖZJOGI ÁLLAPOTA. A Borfői család közjogi állapotát kutatva, figyelembe kell vennünk, hogy a „de Borfő" jelző nem jelent szükségképen egy családot. Borfő falunak lehettek különböző közjogi rendű lakói is. Azt tudjuk, hogy Borfői Pünkösd nemes leányt vallott mátkául, s hogy a Borfőiek a Bur patak jobb és balpartján egyaránt birtokolnak. Borfői Pünkösdnek fivére, vagy csak falúsfele volt az a Borfői Lőrinc, akinek fiait az 1312-ben kelt II. oklevél sorolja fel. Okleveleinkből azt kell következtetnünk, hogy ennek az 1312ben emlegetett Borfői Lőrincnek ivadéka volt Borfői János, kinek családja a vármegyében már közbecsülésben részesült, mert a nádori közgyűlés ajánlatára hivatkozik Nagy Lajos király, amikor 1358 dec. 11,-én kelt oklevelében Borfői Jánost, valamint Borfői Lőrinc fiait: Istvánt, Mihályt és Miklóst az ország nemesei közé emeli: „a conditionaria servitute castri nostri Huntensis . . . eximentes et absolventes in cetum, numerum, collegium et catervam purorum et naturalium regni nostri nobilium ac servientium regalium duximus aggregandos". (XIII. oki.) A nemességet adó privilegialis oklevél szövegéből kitűnik tehát, hogy Borfői János fia János és Lőrinc fiai 1358 előtt Hont várának conditionariusai voltak. A „servilis conditio" eredetileg a conditionariusok helyhez kötött szabados állapotát jelenti, később mind állapotára, mind kötelezettségeire nézve különböző átalakuláson megy keresztül. Maga a conditionarius elnevezés a tihanyi apátság 1211 évi összeírásában jelenik meg először. 1 IV. Béla a tatárjárás utáni országszervező munkájában a társadalmi osztályok között is rendet teremtett. Erről tanúskodik az 1267. tihanyi oklevél, amely elmondja, hogyan kerültek a tihanyi monostornak a páncélos lovagi korban már nem használható jobbágyai conditionarius helyzetbe.

2 1 Erdélyi: A tihanyi apátság története. I. (Pannonh. Rendtört. IX.) 2 Erdélyi: A bakonybéli apátság Árpádkori oklevelei. (Pannonh. Rendtört. VIII. k.) 253-254. 1.