Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)

A régi jobbágyság ekkor két csoportra oszlott: az egyik része a kiválasztottakból, páncélos nemes jobbágy- vagy prediális ne­messé lett, a többi úrbéres, conditionarius, akik az urasági föld használatáért fizetnek. Régi jobbágynevüket azonban kérésükre megtarthatták. Erre az összes szolgaosztályok úrbéri egyességre léptek földesuraikkal és fölvették a jobbágynevet. A conditiona­riusok az így kialakult úrbéres jobbágysággal olvadtak össze. Az átalakulás hosszú évtizedeken át folyt s velük voltak még Zsigmond alatt is conditionarius szolgák. Sőt 1498-ban ilyenek a kunok és jászok „servilis conditionis homines". 1 A úrbéres jobbágy tartozása egyesíti a szabad telepes föld­bérét, az udvarnok termésrészét, egy évi egy hónapos udvari szol­gálatát a földesúri falu ünnepi és szállás ajándékával. 2 Később, amikor a szabadok és szabadosok keveredése, há­zasodása, valamint az 50 évi (1272—1322) országos zűrzavar miatt megkülönböztetésük lehetetlenné vált, I. Károly és Nagy Lajos királyok mindenkit szabaddá tettek. Nagy Lajos 1351-ben az úr­béri terheket a kilenced által tette egyenlővé, nehogy a szabadok könnyen elhagyják a többet követelő uraságot. Eszerint minden tíz kepéből vagy cseber mustból egyet a püspöki egyház dézsma­szedőjének kell adni s egyet a földesúr tisztje köteles elvinni. Ez a földesúri dézsma törvénye tette egyenlővé az úrbéri teher arány­számát, hogy a szabad költözködés az egyenlőség miatt töme­gessé ne váljék. 3 A fentiek alapján meg tudjuk állapítani, hogy Borfői Jánosfia János és Lőrinc fiai 1358 előtt helyhez kötött hadifogoly eredetű, szabados állapotú, úrbéres jobbágyok, akik részben szerzett birto­kon, részben Hont kir. várföldjén élnek. Nagy Lajos az 1358 dec. 11.-én kelt privilegiális oklevélben felmenti őket a kilenced fize­tése alól, azonkívül a szerzett és bérelt földet nekik és utódaiknak adományozza és az ország igazi nemesi és nemes királyi servi­ensei közé emeli őket. IV. Béla ifjabb királyságának kora teremtette meg a szabad serviensséget, István ifjabb király pedig a nemes serviensséget. 1267-ben megkapták „mindazon nemesek, kiket királyi serviensnek 1 Erdélyi: A magyar lovagkor. 56. 1. 2 Erdélyi: Praktikus magyar történelem. 44. 1. 3 Erdélyi: Igaz történetet tanítsunk. 53. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents