Gregorich Mária: A bori és borfői Bory család és levéltára : Családtörténeti és levéltári tanulmány. (Szeged, 1935. Kolozsvári-Szegedi Értekezések a Magyar Művelődéstörténelem Köréből. 27.)
még itt talált késni, megadtam az Ngd méltóságos levelét, megolvasván nem győzött rajta eléggé örvendezni, azt mondotta azon Ngd levelét minden maga értékére becsüli, mert elhitte, ha valaha ezután egynéhány esztendővel exiliumba kellettnék menni és isten Ngdat éltetné, azon levél elegendő megorvoslására való alkalmatossága volna minden jövendő nyavalyáinak, úgyis fogja eltenni és őltalmazni, mint egy drága kincset. 1 Néhány hét múlva nyilatkozik meg Vitnyédynek bizalmatlansága Bory Mihály iránt Zrinyi előtt: „Bory uramrul most nem írhatok, hanem az, mit tüle nagy assecuratiókkal hallottam, és hogy asszonya Ngd atyafia, azon is gondolkodik, miképen azt cselekedetével megbizonyíthassa . . . Okát nem láthatom miért kellene engem megcsalni és magát megmocskolni, ezután való cselekedetei megtanítanak, mennyit köll a jámbornak hinnem." (1663 jan. 20.) 2 Egy hónap múlva (febr. 20.) a generális kérdésről Boryhoz címzett levélben Vitnyédy természetesen udvarias, azonban március 19.-én írja Keczer Ambrusnak a keserű szavakat: „Bory uramat én sem jó magyarnak, sem sincerus embernek nem tarthatom (ha vétkezem ezaránt, bocsássa meg Isten vétkemet), de nem kívánok vele barátkozni, ha szemben lehetek Kgddel és eszembe juttatja, okait megmondom. Hogy kíván velem szemben lenni, értem Kdg írásából, én pedig ő Kglmével nem, hozzám ő Kglme tudom nem jön, én sem ő Kglméhez és így nem látjuk egymást/' 3 Egy esztendő elteltével azonban maga Vitnyédy keresi a Boryval való találkozást, amikor Rottal János grófnak azt írja: „Ma értem Bory uram ott fönn létét, kedden éjjelre bemenek . . . sok beszédem vagyon ő Kglmével". (1664, febr. 17.) 4 S néhány nap múlva a Németországból hazatért Borynak barátságosan így ír: „Örülök, hogy Kgd minden statisfactiójával tért meg, adja Isten, csak jó szók ne legyenek és papiroson valók . . . Adja az szent Isten, az moguntinus (t. i. Schőnborn János mainzi érsek) ajánlási valóságosak legyenek, de vajki az, kinek nem borja, nem nyalja és ő is ember lévén, ha meghal, eltemetik vele hozzánk való minden affektusát." (febr. 25.) 5 1 Magyar Tört. Tár. XVI. 22. 2 Magyar Tört. Tár. XVI. 25. 1. 3 Magy. Tört. Tár. XVI. 49—50. 1. 4 U. o. 155. 1. 5 U. o. 159. 1.
