Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)
1364—1382-ki ottani polgároknak hosszú névjegyzékét közli*), kik t. i. a városi területen laktak és az ottani bányákat mívelték; — s ezen kiviil Selmecznek Mária királyné és Zsigmond király korában való állapotát is fel világosítja szorgalmas kútfői tanulmányok alapján. 2) Ez időben mint adományozott bányák említettetnek az u. n. »Flache Putten« Hodricsban (1378.), a »Prandschacht« Selmeczen (1378.), a vas-bányakötél (Eisernes Seil Dilnben 1378.), a »rota artificialis« (Dilnben 1385.), a »Smalczgrube (Selmeczen 1405.) stb. 2) 18. §. Folytatás. IV. Selmeczbányának uj felvirágzásáról csak azon idő óta szólhatunk, mikor a hussita mozgalmaknak teljes elintézése folytán belső rendezésében akadályt már nem tapasztalt, és külső viszonyaiban se háboríttatott meg többé. S ez névszerint Mátyás király uralkodása alatt állt be. Mindamellett ezen idő előtt is, főleg azon két fontos körülmény kezdett a város sorsára nagy befolyással lenni, melyeknél fogva egyrészről az alsó-magyarországi bányavárosok 1424. óta a királynék folytonos birtokában voltak, s másrészről a város privilégiumai megujittattak. A királynék e birtokának jelentőségét alább fogom fejtegetni tüzetesen. Itt csak azt jegyzem meg, hogy Borbála és Erzsébet királynék uralma sok szerencsétlenséget és veszélyt hozott a bányavárosokra, melynek egyik következése az is volt, hogy Bélabánya Selmecztől elvált; s hogy jobblét a királynék befolyásának folytán csak akkor állott be ismét, midőn 1470. Beatrix jutott a bányavárosok birtokába. Ez a kitűnő miveltségü királyné — noha Selmecz iránt jó hajlammal nem viseltetett, — azért az ottani bányamívelés emeléséről mégis hatályosan gondoskodott; utóbb pedig Anna és Mária királynék erélyes intézkedései még sikeresebb eredményeket közvetítettek. Ezek mellett a bányavárosok privilégiumai a királyok Kachelmann, Das A.lter und die Schicksale des ungarischen. zunáclist schemnitzer Bergbaues, Pozsony 1870. 79. 1. a) Kachelmann id. m. 85. 1. 3) Kachelmann Gescliichten III. köt. 19. 1.
