Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

beállt, már oly dimensiókat ereményezett, melyeket nem többé particularis, lianem országos szempontból lehet kellőleg méltatni. I. Alsó Magyarország. 16. §. Tájékoztatásul. I. Láttuk fennebb, hogy e vidék bányaipara igen régi, s országunk fennállásának első évszázadaiban is már tekintélyes volt. Fejlődéséről azonban részletes tudósítások csak a XIII. században kezdődnek. Ezekhez képest azt találjuk, hogy itt eredetileg számos bányatelepítvény létezett; melyek a király birtokában voltak. (11. §.) Az itt lakó bányászok szabad személyek lévén, kik a királyok különös pártfogása alatt álltak, más honlakosokkal szemben nevezetes előjogokkal bírtak. Idő folytán a telepek szabad községekké alakultak, melyek az alsó-magyarországi bányavárosok keletkezésének képezték alapját. A királyok pedig a bányákat és a bányahelységeket financziális-tekintetek szerint kormányozták, s azoknak védelmét, és a befolyó bányajövedelmek beszedését és kezelését kamarai grófjaikra bizták, kik ugyanazon vidéken a főhelyen székeltek, mely előkelő vár volt. A mennyiben határozott tudomásunk van, az alsó-magyarországi kamarai grófoknak székhelye a körmöczi vár volt; a XY. században mindazáltal — midőn a bányavárosok a királynék birtokába mentek által — ezeknek a zólyomi várban lakó ispányja alatt álltak. E vidék nevezetes bányajövedelme úgy hozta magával, hogy a királyok annak külső védelméről és belső békességének fentartásáról is gondoskodtak ; s e czélból több várat építettek. Ilyenek voltak Kevistye, Saskó, Lipcse, Dobronyiva és Végles várai, melyek azonban a XV. századnak végén magánosak birtokába jutottak. II. Az alsó-magyarországi bányavidék, a bányák és bányahelységek három csoportjára oszlik: 1) A Garam baloldalán lévő vidék, melyiiek legtekintélyesebb és mintegy főhelye Selmeczbánya volt; 2) a Garam jobboldalán lévő vidéknek alsó része, hol kiválólag Körmöczbánya volt nevezetes; és 3)