Wenzel Gusztáv: Magyarország bányászatának kritikai története. (Budapest, 1880.)

ezt bizonyítják a Garam melletti szent benedeki apátság 1075ki alapító levelében felemiitett »locus qui dicitur Hungarice Aranyas, latiné autem aureus« valamint az esztergami káptalannak egy 1228-ki kiadványa, liol Bars megyében a régi határpontok közt egy »argenti fodina« van följegyezve. 2) 10. §. A hazai bányaművelésnek hármas eredeti módja. I. Láttuk fennebb, hogy hazánk közviszonyainak természetszerű fejlése folytán a bányamívelés és bányabirtok eredeti jogi alapja a királyi hatalom volt (8. §. II. és III.). Mert a magán földbirtok magában véve, a föld felszínének használásán és mívelésén kívül egyéb jogot nem igen adott; s a földalatti világ becsesebb tárgyaira nézve zsinórmértékül közvetlenül a király intézkedései szolgáltak. Ezekből azt tudjuk meg, hogy ha valamely földesúr magánbirtokán becsesebb ásványtestek fordultak elő, ezt a király magának elsajátíthatta, hol egyszerűen, hol illő kárpótlás mellett. 3) Minthogy pedig a királyoknak birtokában lévő számos régibb bányatelepek ezúton nevezetesen elszaporodtak ; az azokon gyakorolt bányászatra nézve is határozott rendet kell ett megállapítani. II. Hazánk régibb törvényeiben a bányászatot tárgyazó intézkedésekre nem találunk; a bányák mívelése tehát akkor Magyarországban inkább a szokás, mint a törvény alapján lett J) Fejér Cod. Dipl. I. köt. 437. 1. 2) Fejér Cod. Dipl. YII. köt. 5. r. 569. 1. — S itt szabadjon egyszersmind azon kútfői adatukra hivatkoznom, melyekkel Botka Tivadar azt bizonyította, hogy Felső-Bars és Nyitrának, Turócznak és Zólyomnak nagy része a XI. században népesítve volt, t. i. IV. Béla 1246. adománylevelére (Győri tört. rég. fűztek III. 21.1. Árpádk. Uj. Okmánytár VII. köt. 207. 1. egybefoglalva ugyanazon királynak egy másik 1245-ki okmányával (Fejér Cod. Dipl. Hnng. IV. köt. 1. r. 393. 1.) L. Századok 1876. 670. 1. 3) P. o. »quod Mathias filius Andreae ad domini Ladislai (IV.) Kegis accedens praesentiam , liumiliter ab ipso supplicando postulasset, ut in coneambium terrae suae Cliermele vocatae, inter fluvios Cliermele et Jarek in Liptlio existentis. quam ab ipso abstulisset, quia in ipsa terra aurifodina fuisset reperta , quandam terram Nousyr vocatam, in Tlnvruch existentem, de sua Eegia Maiestate sibi conferre dignaremur* — — (1277. Wenzel G. Árpádkori Uj Okmánytár XII. köt. III. 2. 200. és 201. 1.)